3.rész - Vallomás

*Emma Geller*
Eljött az esküvő napja mégse tudok szívből mosolyogni mivel még az esküvő előtti este napján szakítottunk Niallel közös beleegyezés alapján mivel magunk is rájöttünk miféle szörnyetegek lettünk. Legszívesebben ma ki se jöttem volna a szobámból, de én vagyok a fő koszorúslány és milyen lenne, ha pont én nem jelennék meg. Nem, nem tehetem ezt Phoebe nénivel és Joey bácsival! Pedig semmi kedvem ma emberek közé menni és mosolyogni, mintha minden jól lenne mivel semmi sincs jól.
Felvettem a ruhát amit a lányok kiválasztottak és gyönyörű volt olyan tipikus hercegnőnek éreztem magam benne. A hajamat begöndörítették és itt-ott feltűzték, de azért hagyták hadd omoljon a vállamra míg a sminkemet erősebben, de szépen megcsinálták. A cipővel voltak problémáim, de aztán megtaláltam a tökéletes magassarkút, de elfelejtettem kitörni így megfogok most halni benne.
-Em nagyszerűen nézel ki - térített vissza a valóságba Pezz.
-Mind nagyszerűen nézünk ki - javítottam ki egy nagy mosollyal az arcomon.
-Minden rendben? - jött mellém Dais és megsimítottam  a karom mire keserűen rábólintottam egy mosollyal megerősítve.
-Hé lányok fel vagytok öltözve? - tört ránk nevetve Jack miközben eltakarta a szemét.
-Nem épp pucéron szaladgálunk - vágta rá Ellie mire csak megforgatta a szemét.
-Tényleg? - vette el izgatottan a kezét a szeméről és amikor megpillantotta, hogy mind ruhába vagyunk elkomorodott. -Hazug! - Morogta Ellie felé durcáskodva.
-Túl hiszékeny vagy - vigyorgott rá Ellie.
-Te meg hazug - vágta rá Jack.
-Elmondanád mit akarsz? - tártam szét a karom.
-Ja tényleg - kapott észhez és rám kapta a tekintettét. -A menyasszony és a vőlegény téged keress!
-Oh miért? - akadtam ki, de már indultam is volna, ha Jack szólít meg.
-Mindkettő ideges szóval jól gondold meg melyikhez mész előbb - tanácsolt mire bólintottam neki és kiléptem a szobából elindulva elsőként is a vőlegény felé.
Mikor benyitottam a vőlegény szobájába épp mászott ki az ablakon míg apa, Chandler bácsi, Ted és Marshall húzta vissza míg Barney jegyzetelt valamit. Barney felé léptem és megragadtam a vállát és felkiáltott szinte úgy, mint egy lány.
-Ezt többet ne - nézett rám Barney fenyegetően míg én csak mosolyogtam.
-Mi a fészkes fenét csináltok? - kérdeztem csípőre tett kézzel.
-Joey beparázott és szökni akar - magyarázta el apa.
-És Barney jegyzeteli Joey problémáit - mondta Ted mire bólintottam. Mindent értek, vagy mégse, de mindegy.
-Nem, én csak rajzoltam egy cicit - mutatta fel mosolyogva Barney.
-Barney - szólt rá Ted.
-Ne, ne - szólt bele Joey bácsi mire közelebb ment Barney rajzához. -Ezek nem is rosszak! - Vette át a füzetet és elkezdte a cicit kémlelni. -Hol van a legközelebbi sztriptízbár?
-Menjünk - mondta Barney és már indultak is volna el mire én közbe szóltam.
-Hé! - Kiáltottam el magam mire mindenki ledermedt. -Ma lesz az esküvőd Joey bácsi nem mehetsz egy sztriptíz bárba! Barney neked meg feleséged van és gyereked komolyan elmennél? Ne inkább ne válaszolj! Leülni! - Hadartam el mire mindenki leült a kanapéra.
-Mi nekünk miért kell leülni? - kérdezte Chandler bácsi.
-Jogos kérdés, de csak azért, mert ti is mennétek - mondta mire mindenki egyetértően bólintott. -Srácok ez Joey bácsi nagy napja inkább támogatni kéne nem sztriptízbárba vinni! Már mindegyikőtöknek van saját cicije és most Joey bácsi neked is lesz egy ami csak a tiéd lesz.  - Oktattam ki mindegyik fiút akik mind egyetértően bólintottak, mint a kis diákok.
-A házi cici jobb - mondta Marshall.
-Te már csak tudod életedbe csak egyet láttál - nevetett Barney.
-Kérdés - szólalt meg a vőlegény mire ránéztünk. -Phoebenek a ruhája kivágott lesz?
-Igen - forgattam meg a szemeim mire elvigyorodott és lepacsizott mindenkivel.
-Emma - futott be Ellie mire az ajtóra néztem. -A menyasszony üzeni, ha nem mész megszökik!
-Mi? Nem - rohant Joey bácsi az ablak felé mire mindenki megragadta.
-Figyeljetek rá - mordultam a rájuk aztán Elliere néztem. -Itt maradnál velük? - Kérdeztem mire bólintott és az ajtó felé mentem.
Elindultam a menyasszony szobája felé és már átkoztam a napot amikor én elvállaltam ezt a fő koszorúslány szerepet. Miközben mentem belebotlottam az egyik szmokingos fiúba, de amikor felnéztem rá kék szemek világítottak le rám és a szőke haja be volt zselézve első találkozásunk a szakítás után. Nem tudom mit kéne neki mondanom hirtelen a torkomba óriás méretű gombóc nőtt így csak pislogtam fel rá viszont Ő se akart megszólalni, de nem hibáztathatom bár még a sajtósok szerint együtt vagyunk.
-Szia - suttogta.
-Szia - suttogtam lehajtott fejjel.
-Niall - jelent meg mellette Louis mire észrevett. -Em! - Ölelt meg úgyhogy szinte a lábam se érte a talajt, de a válla felett mindvégig Niallt néztem. Amikor letett rám mosolygott és végig mért. -Az első ruha jobb volt, de ebbe is jól nézel ki!
-Köszi haver - mosolyogtam rá, de szememmel mindvégig Niallt bámultam.
-Na, de nekünk mennünk kell meg lessük a vőlegényt - tette Louis a kezét Niall vállára aki mindvégig engem méregetett. -Majd még találkozunk!
Elmentek mellettem, de Niall amikor elhaladt mellettem hirtelen megtorpant és rám nézett aztán megrázta a fejét és tovább ment. Míg el nem tűntek a látótávolságomból figyeltem Őket aztán kifújva a levegőt tovább mentem.
Beléptem a szobába ahol anya, Monica néni, Lily és Robin fogadott.
-Okés mennyire van ki Joey? - pattant fel egyből Phoebe néni.
-Nem annyira - hazudtam aztán Phoebe néni felvette a csúnya nézését. -Jó eléggé ki van akadva, de minden rendben lesz! - Hadartam el gyorsan mire Phoebe néni még idegesebb lett.
-Talán hiba ez az esküvő hisz már nem vagyunk fiatalok - járkált fel-alá Phoebe néni.
-A hiba az lenne, ha nem lenne esküvő - állítottam meg. -Minden a legnagyobb rendben lesz!
-Em - sóhajtott Phoebe néni.
-Hé, ha azt mondom minden rendben lesz akkor úgyis lesz - mosolyogtam rá biztatóan.
-De mi van akkor, ha mégse kéne összeházasodnunk? Annyi jel van - motyogta Phoebe néni mire a többiekre néztem akik megrázták a fejüket, hogy semmiféle jel nincs csak beképzeli.
-Szerintem azok a jelek azt mondják össze kell házasodnotok és hidd el boldogok lesztek amikor a templomba egymással szembe fogtok állni - mosolyogtam rá és belegondoltam milyen érzés is lehet az amikor azzal állsz ott akit igazán szeretsz aki a képzeletimbe szőke és kék szemű. Niall. Igen egyből rágondoltam, hogy mi egyszer ugyanitt fogunk tartani, de ez mind csak mese. Talán mégse Niall az akivel boldogan fogok élni, mint a szüleim. Aztán észbe kaptam hisz még mindig beszédem tart, de teljesen elkalandoztam. -A lényeg, hogy szeretitek egymást és te szereted Őt ahogy Ő szeret téged csak ez számít mással ne törődj!
-Igazad van - helyeselt Phoebe néni mire mosolyogva bólintottam. -Meg kell szöknöm! - Szaladt az ablak felé mire a többiek megfogták.
-Phoebe néni nem erre céloztam - szóltam rá.
-De - kezdte volna el mire Lily közbeszólt.
-Maradsz a seggeden aztán kivonulsz az apáddal - mondta Lily feldúltan, de a végén felsóhajtottam.
-Ez rossz volt - motyogtam halkan.
-Az apám - sírta el magát Phoebe néni.
-Ne ne drágám ne sírj - ölelte át anya. -Minden rendben lesz Ross itt van, vagy Chandler aki bekísér.
-Mi van az apjával? - bökött meg Lily.
-Meghalt - motyogtam az orrom alatt. Alig ismerte az apját, de amikor meghalt emlékszem napokig tűnt el és pedig akkor még gyerek voltam, de tisztán emlékszem a napokra.
-Gyere megigazítjuk a sminked - mondta Robin.
-Phoebe néni nem sírhatsz ez a te nagy napod - öleltem meg nénikémet. -Büszke rád! - Suttogtam aztán elhúzódott és rám mosolygott.
-Minden rendben lesz - ismételt el engem mire bólintottam.
-Elboldogultok? - néztem körben mire mindenki bólintott és még egyszer megöleltem Phoebet aztán intettem a többieknek és az ajtó felé mentem viszont mielőtt kimentem elcsíptem egy beszélgetést.
-Az én lányom - mondta anya büszkén.
-Elmondhatnád neki - suttogta Monica néni. Mit?
-Majd ezek után - hallottam anya hangját aztán megrázva a fejem kiléptem a szobából.
Miután magam után bezártam az ajtót csak álltam ott, mint egy kő szobor elvégeztem a dolgom mindenkit sikeresen megnyugtattam. Hirtelen Luke ragadja meg a kezem és elkezd velem táncolni persze én kedvetlenül csak elhúzóm a kezem.
-Hé az első táncod az enyém - néz rám szigorúan Luke. Igazából az első táncomat úgy terveztem, hogy Niallel fogok táncolni és ezt még szakításunk előtt megbeszéltük, de mivel szakítottunk van egy érzésem ez a tánc se fog beteljesülni.
-Jól van Mosby legyen egy jó napod - bólintottam keserűen, de azért rámosolyogtam, hogy ne legyen neki gyanús.
-Ez az - ugrott boldogan mire felnevettem ezen a majmon. -Amúgy jól vagy? Úgy értem te és Niall..? - Állt meg előttem és komoly arcát vette fel ami nála érdekesen néz ki, de jól esett, hogy megkérdezte bár nem szerettem volna erre válaszolni.
-Jól vagyok, jól vagyok - ismételgettem magam bólogatva.
-Még egy és elhiszem - mosolygott rám mire a vállába bokszoltam játékosan és feljajdult.
A többiek is megjelentek és a szülőkkel elindultunk a templom bejáratához az egész rokon sereg megjelent és mindenki felém tartott.
-Mentsetek meg - kapaszkodtam Louis vállába mire csak nevetett. -Te nem tudod milyen amikor Ők nem vér szerinti rokonok, de össze-vissza gügyögnek neked!  - Akadtam ki és még jobban kapaszkodtam belé miközben a fejemet belefúrtam a vállába.
-Emma - hallottam meg mögülem és füleket sértő hangot.
-Kérlek istenem mond, hogy nem - könyörögtem szinte már fohászkodtam isten felé amikor félve megpillantottam az előbbi személyt és már sírtam. -Aaron. - Motyogtam keservesen és már átkoztam ezt az egészet. Ő nem is család tag mit keress itt?
-Emma - rohant felém, de hangja még mindig fülsüketítő volt és a kinézetén még ápolhatna rosszabbul néz ki, mint Niall a kapcsolatunkba. -Hallottam az esküvőről és nem tudtam kihagyni hisz végre láthatlak! - Borult a karjaimba míg az én fejem átváltotta amolyan öljenek meg fejjé. Niallra néztem aki érdeklődve figyelte végig a jelenetet.
-Oh istenem - visította fel Aaron anyja. Baszd ki még ez is! -Emma Geller, de megnőttél! - De te még mindig ugyanolyan, vagy az évek csak rontottak rajtad és a hangodon.
-Chandler bácsi - kiáltom el magam mire megjelenik és fordulna is hátra. -Van itt egy-két vendéged. - Miközben mondom a szavaimat látszólag mosolyogva, de valójában mérgesen ránézve amolyan mi a fenét keresnek itt nézéssel.
-Janice, Aaron - tette az örömöt Chandler bácsi. -Nem hittem, hogy tényleg eljöttök!
-Én se - vigyorogtam morogva aztán eszembe jutottak a többiek. -Srácok ez itt Janice és a fia Aaron. - Mutattam be nekik a két ismeretlen mire félve intettek nekik. Oh majd akkor féljetek, ha egyenesen a fületekbe visít mindkettő.
-Újra kéne kezdened a fiammal - magyarázta fület sértő hangon Janice. Igen 2 napig jártam a fiával életem leghosszabb és legrosszabb 2 napja volt és azt is a bátyámnak köszönhetem.
-Barátom van - vigyorogtam ami egy hazugság.
-Ki? - nézett körbe mérgesen kereste kit öljön meg, hogy én együtt legyek a fiával.
-Öö... - gondolkoztam el hangosan már rég rávágtam volna, hogy Niall, de szakítottunk tiszteletbe kell tartanom.
-Szóval senki remek Aaron bekísérhet a templomba - vigyorgott Janice. Basszus tényleg most, hogy szakítottam Niallel kísérőm sincs, de nem adhatom meg a lehetőséget ennek a nőnek. Gyorsan találj ki valamit Emma! Segítség kérően a fiúkra néztem akik megadták magukat és Niallra néztek aki felvonta a szemöldökét, de bólintottam.
-Én vagyok a kísérője - lépett mellém Niall és megfogta a kezem. -De nem vagyunk együtt! - Tette hozzá mire bólintottunk tökéletesen egyszerre.
-Szakítottunk - tettem hozzám mosolyogva.
-És barátok vagyunk - folytatta Niall.
-És minden rendben van köztünk - ha Ő elkezdte akkor folytattam.
-És... - folytattuk volna mire a fiúk léptek közben.
-Okés ez kicsit kínos, de a lényeg van párja Emnek - szólt bele Louis.
-Minden részlet nem kell - bökte meg Harry Niallt.
-Hát jó gyere fiacskám - ragadta meg Janice Aaron vállát és elindultak. -Ross! Rachel! - Visította Janice. Uh szegények anyáék kezdem Őket nagyon sajnálni, de most Ők következnek viseljék el és öljék meg Chandler bácsit.
Mikor végre minden vendég besétált a templomba már csak mi koszorúslányok és a tanúk álltak kinn. Joey bácsi is besétált aztán Ross nyújtotta Phoebe felé a karját amit egyből elfogadott pedig Ők zárják a sort. Daisy és Ben indult meg először Őket követe Marvin és Penny aztán Sophia és Liam, Pezz és Zayn, Harry és Erica aztán Ellie és Louis tuti Ők közben suttogva szidják egymást. Niall felém nyújtotta karját amit egyből elfogadtam és mi zártuk a sort. Próbáltam nem arra figyelni, hogy Niall szinte minden lépésemet figyel, hanem próbáltam keresni az ismerős arcokat akik mosolyogva figyeltek minket. A fényképező gépek kattogtak rosszabbak voltak, mint a papparizik aztán amikor elváltunk én nekem a helyem Phoebe néni mellette volt aki még nem érkezett meg. A kamera az arcomba lihegett már majd nem felrúgtam a kamerás srácot aztán a tekintettem Niall tekintettével forrt össze arra se lettünk figyelmesek, hogy felszólalt az orgona és megindult a menyasszony. Talán akkor lettünk figyelmesek amikor Joey bácsi átvette apától Phoebe nénit. Mindkettőjük arcán elterült a mosoly és nekem is mosolyognom kellet. Hosszú évek teltek el, de a végére eljutottunk ide, hogy végre Ők is boldogok legyenek. A legboldogabbak.
Niallra pillantottam aki szintén mosolygott rám és a tekintettünk megint eggyé vált olyan volt, mintha én és Ő lennék csak meg a pap. A mi esküvőnk amit eléget és a hamu lett, de azért még álmodozni szabad különben is úgy váltunk el, hogy a következőket mondtuk egymásnak; talán egyszer...
-Ma a szerelem napját ünnepeljük - kezdte el a pap mire Niallra néztem, vagy talán egy szerelem végét és kezdetét.
-Szerelem - morogta Ellie mire Phoebe nézett rá csúnyán.
-Badarság - vágta rá halkan Louis, de Joey nézett rá most elég csúnyán amennyire tőle kitelik.
-Miért szólnak bele? Ne szóljanak bele - suttogta nekem Phoebe mire megvontam a vállam így a következőket már nekik szegezte. -Hagyjátok abba!
A két érintett megvonta  a vállát és látszólag kerülték egymás szemkontaktusát, de nem tudtak hazudni eszeveszettül kapaszkodtak egymás pillantásáért. Miért nem veszik észre? Olyan vakok és buták!
Az esküvő kisebb-nagyobb bakikkal, de befejeződött hivatalosan kimondták egymás szemébe azt a bűvös igent és miután gratuláltunk nekik elindultunk az étterembe. Az étterembe érve az ifjú pár akik nem is annyira ifjúk eljárták a hagyományos első táncot míg a többi pár is csatlakozott hozzájuk. Én vártam Lukeot akinek volt egy kis dolga így csak ültem és néztem ahogy táncolnak anyára és apára vezettem a pillantásom akik csodák-csodájára mesebelien táncoltak egymással feszültség és vita nélkül a szemem tovább vándorolt a bátyámra és Daisyre akik szintén felvették az amolyan házasok vagyunk cuki pár táncot. Körbenéztem és az asztalán már csak én ültem és....
-Szabad egy táncra? - nyújtotta felém a kezét egy igen ismerős hang.
Felnéztem szemei csillogtak a szája mosolyra húzódott aztán a szemem letévedt kezeire mindig várták, hogy elfogadjam Őket. Bólintottam és apró kezemet az Ő nagy kezeibe tettem és már a táncparkettre is invitált. Épp váltottak és most a  John Legend - All of me című száma szólalt felé. Elsőként is a szokásos lassú tánccal kezdtük amikor közelebb vont magához és a kezeimet a nyaka körül összefontam míg az Ő keze a derekamra vándorolt. Arcuk között pár centi távolság volt így csak meredtem bele gyönyörű szép kék szemeibe.
-Remélem nem baj - suttogta mire érdeklődve pislogtam rá. -Nekem ígérted az első táncod!
Szóval nem felejtette el már azt hittem, hogy amiatt ami történt nem fog felkérni így kezdtem arról lemondani, hogy Niall Horan eltáncoltat az egekig aztán vissza.
-Nem baj örülök neki - mosolyogtam rá halványan aztán meg is bántam és elfordítottam a fejem, de tudtam későn.
-Késő láttam a mosolyod - kuncogott és váratlanul megpörgetett miután egyenesen a mellkasára csapódtam. -Imádom a mosolyod! - Suttogta egyenesen az arcomba a leheletétől megborzongtam és igaz szakítottunk, de mégis arra gondolok, hogy most azonnal megcsókolóm.
A zene elhalkult mire szétrebbentünk és a színpad felé néztünk, de Niall egyik keze még mindig a derekamon pihent ami egyébként nem zavart.
-És most akkor egy apuka kedvéért legyen egy apa-lánya táncunk - mondta a zenész mosolyogva mire megjelent előttem apa mosolyogva. -Szóval most adjuk át a helyet az apáknak!
-Szabad egy táncra? - kérdezte apa mosolyogva és felém tartotta a kezét.
-Igen - mosolyogtam rá és megfogtam a kezét. Niall mosolyogva távozott a többi fiúhoz akik onnan figyelték ezt a táncot. Az iskolában voltak apa-lánya táncok, de azok nem ugyanolyanok hisz azok kötelezők én meg azokat utálom, de most, hogy apa direkt kérte ezt a számot tetszik. A szám címe azt hiszem Daddy's Angel volt. Gyönyörű szám és gyönyörű pillanat ez nekünk apával! -Hú apa ezt nem hittem volna, hogy ilyen jól táncolsz! - Kuncogtam mire apa sértett arcot vágott persze nevetve és megpörgetett, de Ő máshogy.
-Tudod ez az első olyan táncunk ami nem kötelező - mosolygott rám.
-Így van és ez a legszebb - mosolyogtam rá.
-Emlékszem amikor kis tipegő voltál már akkor meg volt az első közös táncunk te gyönyörű hercegnős ruhába voltál míg én ugyanilyen öltönybe és a lábamra tetted picike lábad míg megfogtad a kezem és anyád betette pont ezt a számot és táncoltunk - mesélte apa amit még sose mesélt nekem ami furcsa hisz minden egyes kis részletet elmesélt a gyerekkoromból, de ezt nem. Kiéhezve vártam mikor folytassa és a szemeimbe gyülekeztek a könnyeim ahogy elképzeltem. -Talán az volt a legelső táncunk, de most így, hogy már kész felnőtt vagy most veszem észre mennyit változtál azóta. Olyan lettél, mint anyád olyan gyönyörű, de visszasírom azokat a pillanatokat amiket együtt éltünk meg ami csak amolyan apa-lánya pillanat volt. - Láttam apa szemébe, hogy Ő is küzd a könnyeivel ahogy visszaemlékezik rájuk mire rámosolyogtam.
-Mindig a pici lányod maradok és megígérem minden apa-lánya napot megtartunk - mosolyogtam rá könnyes szemekkel. -Szeretlek apa! - Nem bírtam tovább befejeztem a táncot és szorosan hozzábújtam.
-Én is szeretlek kicsim - simogatta a hajamat apa és a fejét a vállamra hajtotta. Neki van a legunalmasabb munkája, de Ő az egyetlen és örök hősöm.
A tánc végezetével apára mosolyogtam és egy puszit nyomtam kissé borostás arcához míg a zenekar betett egy pörgősebb számot most, hogy felpörgesse a tömeget. Én szinte már nagyon benne voltam a bulizásba így csak odapörögtem a többiekhez mire csak nevettek ügyetlenkedésemen.
-Haver te jössz - ragadtam meg legjobb barátom karját mire Ő nevetve ellenkezett. -Ne már Lou ne légy már balfék!
-Em fáradt vagyok - nyavalygott.
-Hé csak most kezdődött az éjszaka buli van - törtettem ki mosolyogva és felugrottam már amennyire tudtam ebbe a ruhába. -Szóval drága barátom most jössz!
-Inkább menj - nevetett Liam mire lepacsiztam vele.
-A következő te leszel Sophiaval - néztem rájuk mosolyogva és elkezdtem ráncigálni Louist a parkett felé. Louis unottan táncolt csiga lassan mire én megráztam, hogy keljen fel és csak nevetett. -Olyan vagy, mintha temetésen lennél. Ki halt meg drága? - Nevettem mire Ő is kuncogni kezdett.
-Em nem vagyok a táncparkett ördöge - mosolygott rám.
-Oh igen pedig egész jól táncoltattok Ellivel - mosolyogtam rá.
-Lebuktam - nevetett és megragadta a karom, hogy felrázzon egy kicsit amitől elfogott a nevetés. Miután befejezte a derekamnál fogva megemelt és megpörgetett a levegőbe amitől még jobban kuncogtam.
-Louis lehánylak - kuncogtam mire letett.
-Táncolni akartál - vigyorgott miközben elkezdett táncolni.
-Bolond vagy haver - mosolyogtam rá.
-Sajnálom Bolond Szőke - mosolygott.
-Szemtelen vagy - nevettem.
-De a legjobb táncos - húzta ki magát tánc közben.
-Oh igen a csípő mozgásod olyan csajos - vágtam rá vigyorogva.
-És én vagyok a szemtelen - szólt rám nevetve mire védekezés képen feltettem a kezem. -Amikor a húgaim szemtelen megbüntettem Őket - kezdte mosolyogva mire én megráztam a fejem, de Ő bólogatott és elfutottam míg a nyomomba volt. -Úgyis elkaplak! - Kiabálta utánam míg én szinte végig futottam az egész termet.
-Túl béna vagy hozzá Tomlinson - kiabáltam hátrafordulva mire neki ütköztem valakinek akik a derekamnál fogva megfogott. Ránéztem és barna nagy szemek vigyorogtak rám. -Liam elengedsz téged nem öllek meg! - Alkudoztam vele mire megrázta a fejét vigyorogva aztán Sophia felé néztem segítség kérően aki mosolyogva megrázta a fejét. Ezek összebeszéltek a kis...
-Viheted Tommo - adott át Liam Louisnak mire Louis megragadott és addig-addig ficánkoltam míg bele nem térdeltem ágyékába.
-Hupsz - szabadultam ki nevetve.
-Ahhh - nyöszörgött Louis a golyóit markolászva.
-Ellie - kiáltottam oda neki mire felém fordult érdeklődve. -Ne kérdezz semmit csak ápold le! - Hadartam el mire Ellie szemei kikerekedtek, de én csak hevesen bólogattam.
-Ápolja le akinek hét anyja van - vágta rá nevetve Ellie.
-Gyáva nyúl - köhécselt Ben.
-Minek hívtál Geller? - fordult Ellie a bátyám felé.
-Nyuszikának, mert nem mered megfogni a pasikád golyóit - vágta rá vigyorogva Ben mire Ellie csúnyán nézett rá és Daisy mögé bújt. -Akkor is az vagy! - Nyújtotta rá a nyelvét.
-Oh igen - mondta Ellie és Louis felé sietett amint elért hozzá belemarkolt Louis nadrágjába mire Louis szemei kitágultak. -Tessék Geller, de nem a pasikám! - Vágta rá Ellie és el is tűnt a szemünk elő.
-Pezza ellopom a párod egy táncra - szólaltam meg pár perc csend után.
-Sok sikert hozzá - mosolygott rám Pezz.
-Gyere Jawadd - ragadtam meg a nyakkendőjét és a parkett felé húztam. Még mindig embereket felébresztő zene ment így ide-oda illegtünk-billegtünk, de Zayn Louisnál is unottabb volt. -Hé Malik pörögj fel, vagy leöntöm a séród vízzel. - Mosolyogtam rá mire Ő megijedt és a hajához nyúlt aztán elkezdett őrülten ugrálni ide-oda. 
-Nem tudtam, hogy ennyire szeretsz táncolni - nevetett Zayn.
-Szeretek? Imádok - mosolyogtam rá.
-Új tény Geller kisasszonyról pipa - mosolygott rám.
-Amúgy miért nem táncolsz a menyasszonyoddal? - kérdeztem rá mire elgondolkozott.
-Félek, hogy kinevet és rálépek a lábára - állt meg a tánc közben és elkezdte a parkettát bámulni.
 -Zayn te idióta vagy - vágtam rá mire rám nézett kikerekedett szemekkel. -Most odamész és felkéred táncolni! - Utasítottam aztán megragadtam a ruhám és a színpad felé rohantam ahol odaszóltam a zenekarnak és rám néztek. -Kérném a Ross Copperman - Hunger című számát sürgősen! - Hadartam el neki mire bólintott és felkonferálta a számot ami azonnal elindult.
Sikerült a tervem Zayn felkérte Perriet és most együtt táncolgatnak ami olyan édes. Liam is neki iramodott Sophiaval míg Őket követe Harry és Erica is és Ben és Daisy, Marvin és Penny, Luke és a barna pincér csaj, Jack és a szőke pincér csaj. A szülők is neki iramodtak a közös táncnak és az ifjú pár is táncolt újra együtt hisz előtte Ők is táncoltak a többiekkel. Remek számot kértem mindenkit megihlettem vele!
Hirtelen Ellie haladt el mellettem aki Louisnak a karját megrántotta és a táncparkett felé vitte. Ezt haladásnak nevezhetjük?
-Emma - szólított vissza a valóságba a legidegesítőbb hang Aaron. -Jössz?
Már épp fogadtam volna el az ajánlatát mikor Niall állt közénk és Ő is felém tartotta a karját így Aaron keze helyett Niall kezébe helyeztem a kezem. A táncparkett felé vitt és egyik kezét felemelte míg én oda helyeztem, de nem fogtam meg a kezét a levegőbe összekulcsolta a kezeinket és a vállára helyezte. Rámosolyogtam és újra elkezdtük azt amit a zene szétválasztott.
-Az első táncról volt szó - mosolyogtam rá.
-Nem engedhettem, hogy azzal ott táncolj - mutatott a magára maradt Aaronre.
-Köszönöm - mosolyogtam rá szégyenlősen.
-Szívesen - hajolt hozzám közelebb így szinte pár centire voltunk egymástól. Már épp hajolt volna hozzám még közelebb amikor egy váratlan idegen aki ismerős szakított félbe minket. Mibe is? Hisz szakítottunk és most majdnem újra megcsókolt. Igen vágyok arra, hogy újra megcsókoljon, de mégse lenne helyes hisz szakítottunk. Szakítottunk. Ezt észbe kéne tartanom! Kéne, de nem tudom magam türtőztetni a közelében annyira vágyom ajkaira, mintha valami drog lenne szinte függővé váltam.
Elhúzódtam tőle és a váratlan vendégünk felé fordultam aki idegesen tördelte az ujjait. Baj van, nagy baj azon a napom amikor nem kéne semmibajnak lennie mégis van, mert egy esküvőre kell a baj. 

*Ellie Stinson*
Ma van az esküvő napja és én mit csinálok? Egy csapat idióta férfira figyelek. Joey elkeseredetten akar kimászni az ablakon amíg mindenki próbálja lenyugtatni, kivéve apámat, aki ciciket rajzolgat.
- Fejezzétek már be. - sóhajtottam és kerestem még egy füzetet és tollat majd leültettem Joeyt és a kezébe adtam a dolgokat. - Tessék rajzolj ciciket. - forgattam meg a szemeimet. Éljenek az érett felnőtt férfiak. Valaki kopogott az ajtón majd benyitott.
- Eli, tudnál jönni egy percre? - dugta be a fejét Louis.
- Megyek. - sóhajtottam.
- De hé! Ő az én Elim! - hallottam meg apu szomorú hangját, de egyből adtam neki egy puszit és utána mentem ki az ajtón. Amint becsuktam Louis letámadta az ajkaimat és közben az ajtónak nyomott.
- Louis. - szakítottam meg a csókunkat és összehúzott szemöldökkel néztem rá.
- Annyira gyönyörű vagy. Elégítsd ki a vágyaimat és én is megteszem. - ebbe meg mi ütött?
- Lou nem hagyom, hogy szétszedd a hajamat és a sminkemet, sokáig ültem értük. - morogtam, de ő újra lekapott.
- Imádom, mikor becézel. - motyogta és a kezemet megfogva húzott be egy üres szobába, ami nagyon kicsit volt és újra nekipréselt a falnak. Jajj, ne már Tomlinson, ezzel megőrjítesz! Hevesen nyúltam az öve után amit kikapcsoltam, lehúztam a cipzárt és benyúltam a boxerébe. - Eli. - nyögte a számba a nevemet.
- Ha már elkezdtük. - lihegtem és elkezdtem kínozni őt, amit eléggé élvezett. Beleharapott a nyakamba és tudtam mire készül. - Nem! Nem hagyhatsz magad után nyomot, mert nem tudom eltakarni, a hajam fel van tűzve. - mordultam rá. Nem válaszolt, de felfogta mivel csak csókokat hagyott mindenhol ahova odafért. - És az én vágyaimmal mi van? - lihegtem és most én csókolgattam az ő arcát. Annyira akartam őt! Már hónapok óta nem feküdtem le senkivel miatta, így nagyon nehéz volt tartanom magam. Egy hangosat nyögtem, ami után Louis nevetve fogta be a számat majd az övével rátapadt az enyémre.
- Ellie, itt vagy? - nyitott be Daisy. - Úristen! Ne haragudjatok! - csukta be egyből az ajtót. - Kéne jönnöd egy kicsit. - kiabálta be. Nem hiszem el, hogy mindig meg kell zavarnia valakinek.
- Ne haragudj. - suttogtam és csak milliméterek választottak el az ajkaitól.
- Majd egy nyugodt helyen. - mondta és megcsókolt, de ez a csók sokkal nyugodtabb és érzelmesebb volt az előbbieknél. Hamar befejeztük és kisétáltam a kis szobából, Daisy pedig egyből visszahúzott a lányok öltözőjébe.
- Váó, csak nem hancúroztál El? - nevetett Perrie. Ó ha tudná, hogy mennyire beletrafált.
- Megcsinálom a hajadat. - mondta Daisy és leültetett a székbe. - Képzeljétek kiket találtam meg a kis szobába egymást falva? A mi kis gerlepárunkat, Louist és Elliet. - mondta Daisy és egy kicsit megtépte a hajamat.
- Áú! Mi bajod van? - kérdeztem megfogva a fejemet.
- Az, hogy ne dőlj be neki! Eddig olyan jól csináltad, hogy Eleanornak el kell tűnnie, hogy együtt legyetek. Ne baszd el, hogy könnyen kapható vagy. - mondta és csinálta tovább a hajamat.
- Már megbocsáss, de eddig ti mondogattátok, hogy adjam be a derekamat. - húztam fel a szemöldökömet.
-De az más. - mondta Erica. Na persze, mindjárt olyan mást adok nekik, hogy három év múlva is emlegetni fogják.
****
Hogy mit csinálok most? Apu elől menekülök, mert nem tudok táncolni, főleg nem apuval, akármennyire is szeretem. Ez az apa-lánya tánc lenne a legrosszabb táncunk a világon.
- El, mit csinálsz? - hallottam meg Tracy néni hangját.
- Én csak, keresem Louist. - mosolygok rá halványan.
- Aha...apád elől bujkálsz? - a lényegre tört.
- Ja.. - sóhajtottam. Mióta felkerült ez a válás ügy, nem mondott egyik szülőm semmit se, úgy tesznek, mintha boldogok lennének és meg sem történt volna az ami megtörtént. Hirtelen megláttam Liamet és hozzá futottam. - Hé haver! Mit csinálsz? - mosolyogtam rá és hátat fordítottam mindenkinek.
- Nem rég beszéltem Daniellel és megbeszéltünk egy találkozót. - mosolygott aranyosan. - De nem randi.
- Persze, nem is gondoltam. - nevettem.
- Azt mondta, hogy szívesen találkozna veled..
- Tényleg? Úristen!! - ugráltam fel örömömben.
- De, ahhoz Londonba kell jönnöd. - szóval itt van a kutya elásva. - Hé Barney! Itt a lányod. - nevetett Liam és már el is tűnt. Apa megfogta a kezemet és a táncparkettre vezetett. A kezemet megfogta az egyik kezével a másikkal pedig a derekamat.
- Végre megtaláltalak. - mosolygott.
- Szeretlek apu. - mosolyogtam és egy puszit adtam neki.
- Ajajj, 13 hét. Büszke vagyok rád. - nevetett.
- Ne már! Ne használd ezt! Nem szeretem, ha kitalálod mikor közösültem valakivel. Amúgy is utálod, ha megteszem. - nevettem.
- Igen, de egy valakinek bármikor oda adnálak. - mondta és a fejével Louisra bökött. Enyhén felé fordítottam a fejemet és láttam, ahogyan csak engem néz. Visszafordultam apu felé és mélyen a szemébe néztem.
- Nem tudom mi ez az érzés, félek ettől az érzéstől, de közben kellemes. Mindent megtennék, hogy eltaszítsam, megszüntessem, de közben azt akarom, hogy örökké tartson. Félek tőle, magától Louistól és nem tudom, hogy miért. - hajtottam le a fejemet és a fekete magassarkú szandálomra néztem. Ehhez társult még egy fekete szűk ruha aminek az ujjai a csuklómig értek, de a szoknya a combom közepéig ért. Ezt visszakaptam Lily nénitől, de csak az esküvő miatt.
- Eli, tudom, hogy félsz az érzéseidtől, de ha így állsz hozzá, akkor mindig is félni fogsz. Louistól pedig felesleges félni. De ha nem döntesz elfogod veszíteni. Na menj táncolni vele. - mosolygott és adott egy puszit. A szám váltott John Lenon Imagine című számára. Mikor Louis elkezdett felém közeledni a szívem kiakart esni a helyéről, de legszívesebben elfutottam volna. A testem magamtól cselekszik és a kezemet már nyújtom felé, mint egy kisgyerek az anyja után. Erre ő is magabiztosabban lép elém és megfogja a kezemet, majd a másikat a derekamra helyezi. Nagyot nyelek a cselekedetén, de annyira jól esik érintése. A szemeimet becsukom és mélyen magamba szívom édes illatát, amire nem csak én mosolyodok el, hanem ő is. Mit művelek? Mi ez az érzés? 
- Megijedtél. Félsz tőlem? - kérdezte halkan és meglepődtem eléggé a kérdésén. Félnék tőle?
- Nem, csak az érzésektől. - vallottam be halkan és lehajtottam a fejemet.
- Szóval érzel valamit irántam? - teljesen jogos a kérdés, teljesen jogos. Gyerünk Ellie, most kell bevallanod, hisz veszteni nem veszíthetsz, hisz tisztában vagy, hogy Louis irántad mit érez, max akkor rontod el, ha sokáig húzod a dolgot. A szemeim Harry-re és Erica-ra tévednek, annyira boldogok, pedig nagy a körkülönbség és mégis annyira jól megvannak, aztán rátévedt a szemem szerencsétlen Marvin-ra, aki még mindig nem mondta el az érzéseit Penny-nek, de egyre többet vannak együtt és csak lesi a lány kéréseit. Aztán megláttam Sophia-t és Liam-et, komolyan, ha utálnám a szüleimet könyörögnék, hogy fogadjanak örökbe, annyira kiegészítik egymást és annyira tökéletesek. A szemeim végül legjobb barátnőmre és Ben-re tévedt. Jézusom, én már elkeseredettségemben leakartam feküdni Ben-nel anno a McLaren's mosdójába, mekkora hiba lett volna. Ők minden percben egyre jobban szeretik egymást, mint Lily néniék, nem féltek az érzéseiktől és már jegyesek, bár az esküvőt nem siettetik. Belenéztem Louis kék szemeibe, amik aggodalmat tükröztek és belegondoltam, hogy milyen lenne, ha mi együtt lennénk. Egymás agyára mennénk, vagy nyugodt kapcsolatunk lenne? Soha nem lenne nyugodt, hiszen híres, sőt Londonba is kéne költöznöm. Annyira nehéz vele minden. A szívem zakatolt, már csak attól is, hogy kimondjak egy szót, ami tökre átlagos, de most nagy jelentősége van.
- Igen. - feleltem és úgy érzem, hogy a szívem kiugrik a helyéről most azonnal. Megnyíltam valaki

előtt teljesen, Louis számára már nincsenek falak és zárt ajtók a szívemhez, ahhoz, hogy belátást nyerjen az életembe. Ahogy kimondtam ezt az egy szót minden kinyílt, amin keresztül egyenes utat kapott és a biztonsági ajtók kulcsai mostantól az ő kezében vannak. Eddig kellett küzdenie, ennyit kellett kibírnia, és én eddig tudtam távol tartani magamtól. A szemeiben csillogást véltem felfedezni, ő is érzi, hogy nincs több akadály, de mégsem ért be még a célegyenesbe, de ez nem tántorítja el semmitől. A keze a derekamról átvándorolt az arcomra és elkezdte simogatni puha és meleg tenyerével. Minden barátom és családtagom pillantását éreztem magunkon és a vágy már bennem is felemelkedett, nem bírok tovább várni. - Csókolj már meg. - suttogom és pár pillanat múlva mézédes ajkait megérzem az enyémeken. Apró puszit adott a számra mire a szívem elkezdett vadul verni, de az egész testem remegett mikor újra megszüntette közöttünk a távolságot. Kezem a válláról a karjára raktam és, hogy közelebb legyen hozzá a másik kezemmel belekapaszkodtam öltönyébe. Kezeim automatikusan vándoroltak egyik helyről a másikra és nem bírtam, mikor a nyelve bejutásáért megharapta a számat a térdem megremegett. Nyelvünk csatáját én szüntettem meg, mert már alig kaptam levegőt a sokktól, hogy a számomra fontos emberek mind minket néztek, de el se tudtam, hinni, hogy tényleg ennyi ember előtt megcsókolt. Viszont már nem vonhatom vissza azt, amit mondtam, de lehet nem is akarom, hisz amit ez a srác, férfi elindított bennem egy olyan dolog, amire senki más nem lett volna képes.

2.rész - Vége

*Emma Geller*
-Emma Geller szakadj le a pasidról - rontott be Phoebe néni mire Niallra nézek akinek most csak az ölébe ülők és nem is csókolóztunk csupán beszélgettünk. -Ja, hogy most nem smaciztok. Betegek vagytok?
-Nem - mondtam összeráncolt homlokokkal.
-Szakítottatok? - kérdezte Phoebe néni.
-Nem - mondta Niall.
-Nem tudunk róla - forgattam meg a szemem.
-Furcsa - vonta meg a vállát Phoebe néni. -Na mindegy a lányokkal beszéltem és Ők a szalonba várnak a koszorúslány ruha próba miatt. Szóval gyerünk! - Rántotta meg a karom ezzel kihúzva Niall öléből.
-Majd jövők - integettem Niallnak mire Ő csak rám mosolygott.
Phoebe néni kihúzott a kávézóból és az utcán már elengedett. Elindultunk a szalon felé, de elé álltam és kérdően ránéztem.
-Mi van? Elkésünk - háborodik fel.
-Megmagyaráznád mi van - kértem számon karba tett kézzel.
-Semmi csak - kezdte, de megakadt mire érdeklődve figyeltem. -Csak szerintem, vagyis szerintünk sokat vagytok együtt!
-Tessék? - kérdeztem ledöbbenve.
Szerintem normális, ha a barátommal vagyok akit egy ideig nem fogok látni és hiányozni fog, de nem fogok vele menni a családom miatt így amíg itt van vele szeretnék lenni. Jó persze a barátaimmal is szeretnék lenni és velük is eltöltötök időt, de.... Nincs, de! Most az egyszer nekem van igazam, ha törik, ha szakad. Egész életembe eltűrtem, hogy sose lett igazam, de most már  tudom, hogy nekem van igazam hisz minden normális pár együtt van többet az utolsó percig. Hisz a példa Daisy és Ben! Vagy Harry és Erica. Ő rájuk miért nem panaszkodik?
-Semmi inkább nem mondtam semmit - rázta a fejét Phoebe néni. -Inkább megyünk! - Belém karolt és inkább csendben mentünk egymás mellette, de még mindig nem tudtam feldolgozni ezt az egészet.
A szalonhoz érve a többiek már bent várnak minket egy épp aktuális ruhába bár nem hiszem ez lesz az igazi.
-Okés én ezt tuti ne veszem fel - húzogatta a ruhát Ellie.
-A menyasszony ezt nézte ki maguknak - mondta a tervező.
Mindannyian Phoebe nénire néztünk aki csak kitárta a karját mosolyogva. Én se szívesen venném fel a ruhát a színe gyönyörű kék színű, de az alap ruha valami borzalmas. Mindenhol fodor terítette és a legrosszabb, hogy rövid ujjú. Tisztázzunk valamit; nem az őskorba vagyunk!
-Phoebe ez a ruha borzalmas - mondta Penny.
-A színe szép - mondta Daisy.
-De ez a sok fodor - morogta Erica.
-És a rövid ujjú ruha se divat már - mondta Soph.
-Na meg egy toll? A mellnél? Minek? - akadt ki Pezz.
-Nézzük meg a fő koszorúslányomnak, hogy áll és Ő dönt - húzott maga mellé Phoebe néni.
-Kizárt, hogy én abba belebújjak - csóváltam hevesen a fejem, de tudtam nem győzhetek egy menyasszonnyal szemben.
Felrángatták rám a ruhát sőt mivel én vagyok az állítólagos fő koszorúslány még egy idétlen kalapot is tettek a fejemre.
-Adjatok egy botot és én leszek a kis bárányos pásztoros lány - morogtam.
-Kér? Van - lelkendezett mellettem a tervező mire ránéztem amolyan maga viccel velem fejjel.
A többiek hangos nevetése térített vissza, hogy rájuk nézzek és pont akkor hallattak el a kirakat előtt páran akik szintén jót nevettek rajtam.
-Ha Emmán egy kalap lesz vállalom a ruhát - nevetett Ellie.
-A bot a kezébe is jó lenne és tökéletes - folytatta nevetve Penny.
-Em gondolkoztál azon, hogy szerepelj így egy színházba - nevetett Soph.
-Szerintem, ha így dolgoznál mindennap többen jönnének - nevetett Pezz.
Még Erica és Daisy is ellőt egy poént míg én csak hallgattam Őket, de az már kiakasztott amikor Phoebe néni is adott rá egy lapáttal. Ezt nem hiszem el!
-Vége? - kérdeztem mire nevetve bólintottak.
A szemem megint az ablakra tekintett, de ott 2 ismerős alak volt. A kalapot az arcomra húztam és vártam mikor vesznek észre, mert igen észrevettek.
-Em - rohant be Louis és Zayn nevetve aztán a többiekre néztek. -Hú remélem ebbe lesztek ti is!
-Pofa be Tomlinson - morogta Ellie.
-Mit akartok ti is életem legmegalázóbb napján? - kérdeztem.
-Téged kerestünk - mondta Zayn.
-Minek? - kérdeztem.
-A bácsikádról van szó - kezdte Louis és Phoebere bökött. Joey.
-Kitalálom nem tudja melyik öltönyt vegye meg - forgattam meg a szemem.
-Joeyról van szó? Az én Joeymról? - esett kétségbe Phoebe néni.
-Nem - fordultam felé. -Chandler bácsinak megígértem elkísérem és segítek öltönyt választani neki. - Magyaráztam el neki mire bólintott. Sose láttam ennyire idegesnek Phoebe nénit igaz az első esküvőjére nem emlékszem, de mindegy.
-Az apám? Miért nem tőlem kér tanácsot? - akadt ki Erica.
-Mert - kezdtem és elkezdtem gondolkozni egy hazugságon amit majd elmondok neki. -Mert tudja, hogy téged csak az érdekel Harry milyen öltönybe lesz és hozzá hasonlítanád. - Mondtam végig neki a mesém amolyan tudod nézéssel és bólintott egyetértően.
-És te nem fogod Niallhoz hasonlítani? - kérdezte Pezza.
-Ez hülye kérdés - nevetett Ellie. -Szinte össze vannak nőve!
A többiek is helyeselve bólogattak nevetgélve szóval Ők is azt hiszik, hogy túl sok időt töltünk együtt Niallel. Hátba szúrtak.
Megráztam a fejem és a két fiúra néztem.
-Leveszem magamról ezt a göncöt és jövők - mondtam aztán hátat fordítva nekik elindultam.
-Em jöhetsz így is - kiáltotta Zayn.
-De a kalap is jó lesz - nevetett Louis.
Nem fordultam hátra csak az ujjamat mutattam fel a két tökkel ütöttnek. Levették rólam a ruhát bár én kezembe adtak volna ollót levágtam volna csonka darabokba. Hisz, hogy képes valaki egy ilyen ruhát alkotni az tuti beteg. Visszavettem a ruhám és a cipőmet is felhúztam aztán a többiekhez tértem vissza.
-Válasszatok valami normális, szép ruhát bízok bennettek - fordultam a lányok felé.
-Én nem tenném - nevetett mögöttem Zayn.
-Kérlek lányok akkor ezt a ruhát válasszátok - folytatta Louis.
-Sőt válasszatok a fiúknak valami cilindert, hogy ők se maradjanak ki - mondtam mosolyogva.
A lányok bólintottak és elköszöntem mindenkitől aztán Phoebe nénitől és a fiúk társaságába elhagytam a szalont. Azt hittem ez a nap azzal fog telni, hogy gyönyörű szép ruhákat próbálok mosolyogva és nem arról, hogy még egy ideges nagybácsit kell istápolnom. Ez nem érvényes! Komolyan mit tettem én ez ellen, hogy ne úgy legyen ahogy elrendeztem?
A fiúkkal egy ideig némán sétáltunk természetesen én álltam középen és rajtuk egy napszemüveg díszelgett, de tudtam, hogy páran úgyis lefotóznak és így is lett hisz volt páran észrevehető akik kattogtak. Remélem már újságíró is lekapott és megint újságokon virítok majd. Remélem érződik rajtam a boldogság, mert kurvára nem vagyok ettől boldog.
-Amúgy most már kibökhetitek nem hallja a menyasszony - szólaltam meg kis idő után.
-Kiakadt - mondta Louis.
-Totálisan egyik fiú se tudja lenyugtatni - bólintott Zayn.
-Így a szakértőre gondoltunk - mosolygott rám Louis.
-Örülök neki, hogy megzavartátok a nyugodt napon - morogtam.
Mindketten nevetve átöleltek míg én csak megforgattam a szemem mosolyogva.
-Amúgy kérdezhettek valamit - állítottam meg Őket mire bólintottak. -Szerintetek sokat vagyok Niallel?
-Öö - vakarta meg a tarkóját Zayn.
-Nem, persze, hogy nem - hadarta Louis és Ő is a tarkóját vakarta.
-Szóval igen - motyogtam. -Remek! - Tártam szét a karom. -Köszönöm szépen, hogy mindenki ezt gondolja!
-Hé mi a baj? - kérdezte Louis.
-Semmi csak ma kiderült, hogy túl sokat vagyok a barátommal, mert utána nem látom hónapokig - morogtam. -Hát kurvára semmi bajom sincs csak most tudom meg, hogy túl sok időt töltök vele ami titeket meglehetősen zavar.
-Hé mi nem mondtuk, hogy zavar - szólalt meg Zayn mire ránéztem. -Csak tudod.... bassza meg igaza van Ellienek!
-Tényleg - esett le Louisnak.
-Mibe van igaza? Mi van? Nem értem - kiáltok fel szinte hisztérikusan.
-Megváltoztatok amiket te nem veszel észre és Niall se és még mi se, de Ellie észrevette mi persze nem hittünk neki, de már látjuk mit mondott - esett le a tantusz Zaynnek és elszörnyedve nézett rám.
-Mi van? Valami van a hajamba? - kapok gyorsan a hajamhoz, mert nem értem miről makog.
-Gyere - vezetett Louis az egyik kirakathoz ahol tisztán láttam magam, de semmi furcsát nem láttam. Kérdően Louisra néztem aki csak sóhajtott. -Nézz magadra! Kit látsz?
-Egy dögös lányt akinek az oldalán egy szőke hajú férfi áll és boldogak - mosolyogtam, mert tényleg azt láttam. Niall volt az ablakba mellettem meg amúgy se az önbizalmammal sose volt gondom.
-Önbizalom hiányod nincs - kuncogott Zayn a másik oldalamon.
-Em nézd meg jobban ki van a tükörbe - folytatta Louis.
-Nem - törtem ki. -Elég legyen! - Vágtam rá azonnal mivel tudom amit tudok én nem változtattam semmit sőt Niall se és a kapcsolatunk se. -Inkább menjünk nem változott semmi csak beképzelitek!
Sóhajtottak és elindultak utánam. Az öltönyöshöz érve berohantam az ajtón és megpillantottam Niallt és rögtön felé futottam, de most már  a történtek után nem tudtam nem észrevenni a hozzászólásokat.
-Kezdődik - morogta unottan Marvin.
-Lőjetek le kérlek azt hittem nyugodt napom lesz - siránkozott Luke.
-Ha nem most később - morogta Jack.
-Így igaz előbb essünk túl rajta - mondta a bátyám. Még Ő is?
Nyeltem egy nagyot és idegesen eltávolodtam Nialltól mire Ő kérdően nézett rám, de csak megráztam a fejem. Hátat fordítva nekik bácsikám felé fordultam aki az öltönyökhöz bebújva volt.
-Joey gyere összegyűröd a drágáim - szólt rá Barney megkopogtattam a vállát mire egy nagy mosoly jelent meg az arcán. -Hé nézd ki van itt?
-Ugye nem Phoebe? - dugta elő a fejét. -Emma!
-Mit keresel ott? - nevettem.
-Pár nap és esküvő. Szerinted? - kérdezte és előjött az öltönyök közül.
-Szerintem totál ideges vagy és félsz, hogy elbizonytalanodsz miközben őrülten szereted azt akinek megkérted a kezét - magyaráztam el. -Szóval jár az ölelés, hogy eltaláltam? - Tártam szét a karjaim.
-Jár - motyogta és megölelte amolyan Joey bácsis öleléssel úgyhogy a szuszt is kiszorította belőlem. -Annyira félek, hogy elrontok valamit! - Suttogta mire elnevettem magam.
-Joey bácsi - húzódtam el. -Ezt a dolgot nem rontottad el a többi dolog meg jön spontán, ha nem rontod el nem te lennél, de nyugodj meg az esküvőn minden okés lesz. - Mosolyogtam rá.
-Ő, hogy van? - kérdezte mosolyogva.
-Idegesítően ideges, de remekül van - mosolyogtam.
-Ideges? Miért ideges? Ne legyen ideges - akadt ki Joey bácsi.
-Oké, oké nyugalom tigris - kuncogtam mire rám meredt. -Egy menyasszony mindig ideges ez érthető, de már várja, hogy a templomba kimondja az igent neked! - Hangsúlyoztam ki a végét nevetve.
-Előtte viszont elkéne dönteni melyik öltöny lesz a nyerő - szólt bele Barney.
-Döntsetek én addig megyek - veregettem meg bácsikám vállát mosolyogva.
-Hova mész? - kérdezte Chandler bácsi.
-Sétálni, gondolkozni, sétálni, gondolkozni és sétálni - soroltam fel mosolyogva.
-A gondolkodás jó tökmag - helyeselt mosolyogva apa.
-Sziasztok - intettem az idősebb korosztálynak aztán a fiúkra néztem akiknek szintén intettem. Most valamiért nem mentem oda Niallhoz, hogy búcsú csókot váltsuk inkább megráztam a fejem és kisiettem a helyiségből.
Sétáltam a különböző butikok előtt és csak gondolkoztam ezen az egészen. Nem hagy nyugodni ez az egész amire fény derült. Tényleg változtam volna? Mármint nem csak én, hanem Niall is és a kapcsolatunk is. Igen változott a kapcsolatuk hisz hivatalosan is együtt vagyunk és ez alapból nagy változás, és különben is mit látnak a többiek rajtuk amiket mi nem látunk? Nem tudom mit higgyek és végképp nem tudom mit tegyek. Hisz nem is látom magunkon a változást, de a barátaink igen. Szerintem csak egy normális, hétköznapi pár vagyunk akik próbálják kiélvezni azt a kis időt amíg együtt vannak. Nem, nem vagyunk normális hétköznapi pár hisz az újságok szinte rólunk szólnak meg a tévék és rádiók. Miért agyalok azon, hogy mit gondolnak rólunk a többiek? Miért nem vagyok a barátom karjába? Miért zavar ez engem?
Miközben sétáltam beértem a kedvencem parkomba ami a Central Park nem meglepő módon.
Elsétáltam a kis tóig ahol megtaláltam a kedvenc padom hisz ebbe a padba belevéstem egy csomó minden emléket. Az első csók, az első barátom kezdő betűjét és az enyémet egy szívbe és a többi. Ez a pad rengeteg mindent tud rólam. Viszont most ült rajta egy csöves, de mit sem zavart leültem mellé. A csöves rám emelte a tekintetét és felvonta a szemöldökét míg én lehajtottam a fejem és elkezdtem játszadozni a kezemmel.
-Hé idegen - szólt rám a csöves mire ránéztem. -Miért lógatod az orrod kislány?
-Hosszú történetet - motyogtam. Talán, ha mondjuk valamelyik fiú mondta volna rám, hogy kislány már pofán vágtam volna, de valójában már nem is zavar.
-Tudod sok időm van - mondta. Miért érdekel egy csövest a problémám? A szüleim arra tanítottak ne álljak szóba idegennel bár én ezt már megszegtem 3 évesen amikor leálltam minden harmadik emberrel beszélgetni. -Elmondod még ma? - Türelmetlenkedett a csöves.
-Miért érdekel a barátaim véleménye arról, hogy milyenek vagyunk a barátommal? - kérdeztem rá ami érdekelt és mielőtt válaszolt volna folytattam. -Tudod összejöttem egy sráccal akivel már mióta martuk egymást és a barátaim szerint összeillünk aztán összejöttünk és most azon vannak ki, hogy állítólag sokat vagyok vele. Jó igen igaz, de csak azért, mert utána hónapokig nem fogom látni! És szerintük meg is változtam én is, a barátom is és a kapcsolatunk is bár én semmit se látok. Talán bennem van a hiba?  - Jó volt végre kiöntenem a szívem valakinek és igaz az a valaki egy idegen és csöves is, de jó volt. Végre valakinek elmondhattam mi bánt.
-Hú ez sok volt - nevetett mellettem a csöves mire ránéztem kérdően. -A változás általában jó és, ha te nem látod, hogy rossz felé változtatok akkor ne törődj velük. Szereted Őt? - Kérdezte mire én egyből bólintottam. -Akkor meg ne akarj meg felelni másoknak hiába a barátaid Ők nem érthetik ezt ami köztettek zajlik.
Igaz nem ismeri az egész történetet, de elég jó tanácsot adott ez a csöves. Többször kéne csövesekkel beszélgetnem a problémáimról.
-Köszönöm - mosolyogtam rá mire most Ő nézett kérdően. -Köszönöm a tanácsot és a szavait!
-Szívesen furcsa lány - mosolygott rám igaz nem értettem a furcsa kifejezést, de azért rámosolyogtam.
Hirtelen a telefonom rezgett a zsebembe ahol egy SMS jött Louistól. Elnézést kérve megnyitottam az SMS-t ahol egy szinte majdnem fenyegető üzenet fogadott.
"Gyere a bárba most, vagy soha többé ne legyen a nevem Louis William Tomlinson!" 
Megforgattam a szemem és csak azon gondolkoztam, hogy Louis miért ilyen ostoba és miért is a legjobb barátom. Aztán eltettem a telefonom és a csövesre néztem.
-Mi a neve? - kérdeztem mosolyogva.
-Harvey - mondta mosolyogva.
-Na kedves Harvey, ha van kedve egyszer ugorjon be a Central Perk kávézóba és meghívom egy kávéra - mondtam mosolyogva. -Szívesen látom magát higgye el szóval most ígérje meg, hogy eljön!
-Jó megígérem - tette fel a kezeit nevetve.
-Viszlát Harvey - álltam fel mosolyogva.
-Viszlát fura - mondta aztán nem tudom milyen tettből, de megöleltem és Ő boldogan ölelt vissza.
Intettem Harveynek mosolyogva és elindultam a bár felé. Most már nem annyira érdekelt a többiek véleménye igaza van Harveynek és megfogadom a tanácsait. Igaz nem értettem a fura kifejezést, de nem baj.
A bárhoz érve rögtön a többiek felé mentem és köszönés nélkül beleültem Niall ölébe és megcsókoltam. Hiányzott, rohadtul hiányzott és különben se köszöntem el tőle tisztességesen amikor elváltunk. A csókunkat viszont Ellie zavarta meg mire mi kérdően ránéztünk.
Most jöjjön aminek jönnie kell!

*Ellie Stinson*
- Nincs az a pénz amiért én ezt a ruhát felvegyem! Ne haragudj Phoebe, de ez borzalmas, akkor inkább visszamondom a koszorúslánykodást, de ez... - a végére már nem találtam szavakat erre a borzalomra. - Na, bízd rám! - mosolyogtam kedvesen Phoebere és elindultam.
- Ellie, ne csináld már ezt, nem a te esküvőd. - mondta utánam Daisy.
- Hagyd, jobb ha ő választ. - hallottam meg Erica hangját. Elindultam a tanácsadóval és Phoebevel.
- Mind annyira ódivatú. - sóhajtottam, ekkor megakadt a szemem egy szép kék színen. Megnéztem a ruhát és a szavam is elakadt. - Azt hiszem megtaláltam a tökéletes ruhát. - nagyon boldog voltam és már alig vártam, hogy megmutassam a lányoknak. Gyorsan belebújtam a gyönyörű ruhába, ami alapjáraton pánt nélküli, szív alakú dekoltázzsal, de egy csipkeréteg fedi azt körbe a nyakamig. Azonnal beleszerettem. Izgatottam mentem ki akik tátott szájjal bámultak rám.
- Én igent mondok a ruhára. - mosolygott Phoebe és megölelt.
- Ellie, gyönyörű vagy ebben a ruhában. - lépkedett mellém Penny.
- Mosolyogj, megy a kép Louisnak, hogy tudja mire verni. - kuncogott Pezza és elővettem a telefonját.
- Ezt most azonnal vond vissza. - néztem rá mérgesen. Mindenki felpróbálta a ruhát majd végre elhagyhattuk a szalont. Boldogan lépkedtünk a ruháinkkal a kezünkben, illetve Emmáéval. Phoebe elvállalta, hogy nála lesznek a ruhák ott van a legnagyobb biztonságban, és milyen igaza van. Lementünk a bárba ahol a fiúk már vártak minket. Leültem Zayn és Harry mellé.
- Jézusom, hogy nézel ki? - meredtem Niallre.
- Mi? Hogyan? - kérdezte és megfogta az arcát.
- Niall, néha tisztíthatnád a fejedet, hogy ne legyen pattanásos, meg a lenövéseddel kezdhetnél valamit. - mondta Sophia miközben beleült Liam ölébe.
- Nem értem mi bajotok van napok óta. - rázta meg a fejét Niall. Kivételesen most nem kértem italt.
- Na mi van? Fogyókúrázol? - kérdezte Louis.
- Kussolj vagy a szádba lépek. - néztem rá mérgesen. - Amúgy is, nem hiszem el, hogy mindig nekem kell beszólnod. Ott a barátnőd aki tűri a hűtlenségedet. - forgattam meg a szemeimet.
- Hányszor kell még elmondanom neked az egészet? Nem szakíthatok Eleanorral még egy ideig.- hangsúlyozta ki az utolsó két szót.
- Ja persze, én meg nem hagyhatom abba az edzéseimet. - forgattam meg a szemeimet és sóhajtottam.
- Jössz a hülye dolgaiddal, mert nem vagy képes felfogni a történteket. Még kislány vagy Ellie! - kiabálta a képembe. Hihetetlenül forrtam a dühtől.
- Ha annyira kislány vagyok akkor miért szerettél belém? - kiabáltam és amint megkérdeztem lenyugodtam, ahogyan ő is.
- Befejeztétek? - állt fel Marvin.
- Fogd be. - mordultam rá.
- Esküszöm mindkettőt kivágom innen. - rázta a fejét Daisy és belekortyolt a sörébe.
- Hajrá Kicsim. - nevetett Ben és egy puszit adott barátnőmnek.
- Erre már nem tudsz mit mondani, ugye Tomlinson? - a szám győzedelmes mosolyra húzódott. Diadalittasan ültem le és kértem egy üveg sört, amit kedvenc pultosunk ki is hozott. - Ellie Louisval szemben kettő-egy. - mosolyogtam rá és beleittam a sörömbe. Pár perccel később Emma sétált be a bár ajtaján és egyből Niall ölébe landolt, szokásosan elkezdték falni egymást.
- Mindenki egyet ért? - kérdezte meg a biztonság kedvéért Perrie.
- Ez már kibírhatatlan. - rázta a fejét Erica is. Hangosan köhögtem, mert még erre se hagyták abba. Kérdő tekintettel rám néztek majd tudták, hogy mi következik.
- Ülj le Ellie. - mondta Louis.
- Pofád lapos Tomlinson. - mordultam rá. - Most figyeljetek rám. Mi örülünk, hogy egymásra találtatok, na de nem így képzeltük el a kapcsolatotokat. Rohadtul már több mint egy hónapja ezt bámulom, hogy folyton egymás szájában matattok. Hánynom kell már tőletek! És ezt nem azért mondom, mert az a fasz... - mutattam Louisra. - ...nem képes engem szeretni és engem választani, hanem, mert mindannyian úgy gondoljuk, hogy túlzás már amit csináltok. nem veszitek észre magatokat! - lassan már kiabáltam, de ők nem értettek semmit. Szememet megforgatva vettem elő a táskámból a púderemet amin egy tükör is van. Kinyitottam és az arcuk elé toltam.
- Ez a szín nagyon jól megy a szemed színéhez.- mosolygott rám Emma, mint egy kislány.
- Oh Istenem. Nézzetek már bele ebbe a kurva tükörbe. Emma kezdj már valamit a hajaddal, mert a zsírtól alig látszik, Niall nyomd már ki a rohadt pattanásaidat és fesd be a hajadat! Tönkreteszitek egymást! - már nem kiabáltam. Emma elkezdte az arcát tapogatni, majd a haját és leesett neki, végre. Niallre nézett aki csak bólintott egyet.
- Mi most megbeszéljük a dolgokat. - mondta halkan Niall és maga után húzta Emmát. Sóhajtva ültem vissza.
- Lehettél volna kedvesebb is. - mondta Daisy szomorúan.
- Tényleg rohadtul illik a szemedhez. - szólalt meg Perrie, aki Sophiaval tanulmányozta a púderemet.
- Adjátok már ide. - kaptam ki a kezükből és belevágtam a táskámba.
- Ellie én szeretlek. - mondta Louis.
- Jó, ezt itt be is fejezheted oké? - húztam fel a szemöldökömet és beleittam a sörömbe. Hirtelen Lily néni vágódott be az ajtón zihálva.
- Mi a baj anya? - kérdezte Marvin összehúzott szemöldökkel.
- Ellie, drágám. Megtennéd, hogy most elmész sétálni, vagy haza, esetleg moziba? - fogta meg a vállamat Lily néni.
- Miért? Mi történt? - kérdeztem és a szívem majd kiugrott a helyéről.
- Ne kérdezz semmit csak tedd meg. Tartozol egy ilyen szívességgel. - mosolygott Lily néni, de nem vettem be.
- Nem. - ráztam a fejemet.
- Anya? - kérdezte Daisy mire Ted is besietett.
- Hé, haver. Ellie, kis csaj, nem akarsz eljönni a parkba? - kérdezte mikor észrevett, hogy itt vagyok.
- Miért akarjátok, hogy ne legyek a bár közelébe? - ráncoltam a homlokomat mire nagy kiabálásokat hallottam. Anya és apa kiabáltak egymással nekem pedig kikerekedtek a szemeim azokon amiket mondtak.
- Ezt a gyereket együtt kell nevelnünk, de te nem csinálsz semmit, inkább ellógsz sztriptízbárokba sunyiba hazudozva nekem és a gyerekednek is! - kiabálta anya és szinte már sírt. Megijedtem, nagyon is megijedtem így közelebb húzódtam Zaynhez. Apa kezébe odaadták a szokásos whiskyét, de anya kikapta a kezéből és a lába elé levágta.
- Robin, Ellie már elmúlt 18! Nem kell folyton a nyomában lennünk, mert nem tud vigyázni magára! Tud vigyázni magára! - mondta apa értetlenül.
- Ezt megértem, de megígérted, hogy nem jársz többé sztriptízbárba, te meg elmész! Elegem van, hogy mindent egyedül kell csinálnom! De talán könnyebb is mert mostanában semmi hasznodat nem veszem! - kiabálta tovább anya.
- Gyerünk Ellie, menjünk sétálni. - győzködött Ted bácsi és Lily néni, de én csak megráztam a fejemet.
- Akkor váljunk el! Ennyi volt Robin! - mondta ki apa azt amitől minden gyerek fél és mindegy, hogy 8 vagy 18 vagyok. Ez a három szó belevésődött az agyamba.
- Oké! Mihamarabb! - mondta anya mire a könnyeimet megéreztem a szememben, talán levegőt is elfelejtettem venni. Ekkor vették észre magukat, hogy mindennek a tanúja voltam. Apa szólásra nyitotta a száját, de inkább gyorsan becsukta azt. Azt hittem, hogy közöttük minden rendben van és, hogy soha nem merülne fel bennük a válás. Ted bácsi felállított az asztaltól és kisegített a bárból. Hallottam, ahogyan sok láb követ minket, de nem érdekelt, a fejemben újra és újra játszódtak a történések. Bementünk egy közeli parkba és leültetett az egyik padra. Mint egy kisgyerek úgy kezdtem el zokogni és egyenesen Ted bácsi karjaiba omlottam, levegőt alig kaptam és nem tudtam mit kéne tennem, hogy elmúljon ez a szörnyű érzés. Kapkodtam a levegőt az után is, hogy Ted bácsi kicsit eltolt magától.
- Istenem. - ült le mellém Daisy és elkezdte simogatni a hátamat.
- Elvált szülők gyereke vagyok, de én soha nem akadtam így ki. - mondta Harry.
- Ezt te nem értheted. Mint kiderült számotokra is Ellie nagyon család centrikus és senkinek nem volt olyan gyerekkora, mint neki. Minden figyelmet megkapott és minden szeretetet Elliebe öntöttek a szülei, ő volt az aki összetartotta őket és mindig is ez volt El legrosszabb rémálma. - mondta Penny és leguggolt az apja mellé.
- Tényleg elválnak? - makogtam össze-vissza és jobban sírtam.
- Nem fognak elválni drágám. Igaz voltak gondjaik mostanában, de megoldják. Szeretik egymást ugyan annyira amennyire téged szeretnek. - mondta Lily néni és letörölte a könnycseppeket az arcomról, de egy másodperc alatt újra ott teremtek. Remegtem a lelki fájdalomtól és ezen semmi sem segített. Könnyes szemmel kerestem Louist, nem tudom, hogy miért, de mikor megtaláltam lehajtottam a fejemet. Éreztem, hogy leül valaki a másik oldalamra és átölel.
- Itt vagyok. - mondta halkan és belepuszilt a hajamba.
- Nem akarom, hogy elváljanak. - sírtam tovább és görcsösen kapaszkodtam a pólójába. - Menjünk haza. - néztem Lily nénire aki csak mosolyogva bólintott. Csapatostul elindultunk, de a fele lemaradt a rajongók miatt. Remek, tuti címlapsztori leszek. Felértünk a lakásunkra, de anyuék sehol sem voltak, ami újabb könnyeket préselt ki magamból. Louis futott be az ajtón és ölelt meg egyből.
- Csinálok egy kis teát. Itt maradok veled. - mosolygott Lily néni és bement a konyhába.
- Én lemegyek és észhez térítem azt a kettő lököttet, meg hívok felmentősereget. Ezt már egyszer eljátszották, nem fogják még egyszer. Majd jövök. Nem lesz semmi baj kis csaj. - adott egy puszit Ted bácsi és elhagyta a lakást. Bementem a szobámba és elővettem egy itthoni rövidnadrágot, gyorsan átvettem és bedőltem az ágyamba majd úgy folytattam a pityergést.
- Bejöhetek? - hallottam meg az édes hangot és egyből felkeltem.
- Csak te tudsz megnyugtatni. - néztem rá könnyáztatta arccal ő pedig egyből leült mellém.
- Még soha nem láttalak ennyire kiborulni. - mondta és belenézett a szemembe.
- Csókolj meg. Kérlek. - a hangom megremegett ahogy a levegővételem is. - Kérlek. - hunytam be a szemeimet és már meg is éreztem a puha ajkait az enyémeken. Gyengéden bánt velük én pedig erősen kapaszkodtam belé.
- Levehetem a farmert? - kérdezte meg én pedig bólintottam.
-  A szekrényembe van apu egyik mackó nadrágja, ha fel akarod venni. - egy mosolygással jelezte, hogy kiveszi. Felvette, de a felsőjét ledobta. - Te most megvigasztalni akarsz vagy kicsinálni? - kérdeztem és ledőltem az ágyra, de végül Louis felült én pedig mellé kuporodtam, a lábamat átrakta a derekán, a kezemet a hasánál átraktam a másik oldalra a fejem pedig a mellkasa szélén pihent.
- Itt vagyok neked, mindig oké? - simogatta a hátamat. Lily néni, Daisy és Sophia sétáltak be a szobámba, lerakták a teámat az éjjeli szekrényemre, Lily néni egy puszi után kiment a szobámból, de a két barátnőm nem.
- Nem fognak elválni. - nyugtatott meg Daisy.
- Mi pedig itt vagyunk kint a nappaliban, oké? Bármi van sikíts, de szerintem nem lesz semmi baj. - mosolygott Soph és Louisra nézett. - Jó kezekben vagy.
- Köszönöm lányok. - fogtam meg a kezüket majd ők is kimentek. - Úgy érzem magam, mint Londonban. Hogy ez így tökéletes és nincs min veszekednünk.
- Minden rendben lesz, csak bízz Lilyben. - simogatta a hátamat Louis én pedig elkezdtem a kidolgozott felsőtestét piszkálni. Végigszaladtam a kedvenc tetoválásomon, majd mellette a többin. Hirtelen ötlettől felindulva felültem az ölébe és úgy folytattam a két kezemmel. Láttam, hogy erősen becsukja a szemét, de azt akartam, hogy figyeljen rám, úgyhogy megcsókoltam. Meglepődött, de nem tolt el magától, simogatott és táncra hívta a nyelvemet és mikor már a kezeim maguktól csúsztak le a nadrágjához és a szám már máshol járt eltolt magától. - Ezt csak azért akarod, mert összetörtél.. Én meg nem fogom kihasználni. - rázta meg a fejét és megfogta a kezeimet.
- De ezt akarod nem? - kérdeztem és éreztem, ahogyan enged a szorításából.
- De, mindennél jobban akarlak, de nem csak testileg. - mondta és egy puszit adott az orromra. Lepetten néztem rá, a szemeim kikerekedtek és értetlenül bámultam rá. Nem mondtam semmit, csak hozzábújtam és élveztem, hogy piszkálja a hátamat és a karomat. Mert ez a szeretet...

1. rész - Viszont látás

 Üdvözlünk mindenkit a Féktelen 2.évadjánál és amint olvashatjátok a címen tényleg ez az első rész az első évadnak. Sokkal több meglepetéssel érkeztünk, mint az előző évad és ami a legfontosabba amit gondoltál az nem biztos úgy lesz. Minden megváltozik! Felfordul az egész sztori a feje tetejére és a végére meg látjuk ki fog a talpán állni. :) 

Jó olvasást gyerekek és akkor, mint az előző évadnál várjuk ám a véleményeket! :)

Eva H. & EsmeeH. xx

*Emma Geller*
~kicsivel később~
A gyomrom összerándult amikor meghallottam az én nevem és óvatosan felálltam. A kezembe nyomtak egy mikrofont míg én nagyokat pislogtam. A torkomba a gombóc óriásira növekedett és végig néztem a terembe lévő embereken. Felét ismerem, de a másik fele számomra idegen. A szemem megállapodott a barátaimon akik mosolyogva figyeltek míg az én arcom lefagyott az "ez most komoly?" arc kifejezésnél. A szemem tovább vándorolt Niallra aki a falnak támaszkodva beszélgetett egy pincér lánnyal. Hogy jutottunk el idáig? Azt magam se tudom. De azt tudom, hogy az egész néhány héttel ezelőtt volt szinte belevésődtek a fejembe csak úgy rohantak le minket a történéseket. Hihetetlen mennyi minden történt velünk.
Na, de kezdjük az elején...

~pár héttel ezelőtt~
Hihetetlenül gyorsan elment ez az egy hónap, de mi ezt mind ki is használtuk rendesen Niallel. A szokásos híven a mai napot is együtt töltöttük Niallel és végig turbékoltuk. Gusztustalanul élveztük egymás társaságát és ráadásul boldogok voltunk. Niall még az első hetünkön szakított Demivel azzal az indokkal, hogy nem bírja tovább nem neki való a távolság persze ezt nem hiszem, hogy bevette, mert az újságok, tévék és rádiók tele vannak Niall Horan titokzatos szöszi barátnőjéről. Felkapott lettem amit sose akartam.
-Na jó nem bírom - csattan fel mellettünk Ellie mire elszakadtunk egymástól és ránéztünk. -Egy hónap alatt nem szóltam semmit, mert ki voltatok már régóta egymásra éhezve, de már sok! A napokba már azt vártam, hogy Niall mikor nyel le téged!
-Ellie - szóltam rá mérgesen.
-Bocsi Em, de nem bírom tovább imádlak titeket és örülök nektek, de már az agyamra mentek - tört ki Ellie. -Idézlek titeket; én így szeretlek, én úgy szeretlek... Komolyan jobban bírtam amikor martátok egymást!
-El - szólt rá mögülem Niall.
-Arg mindegy - viharzott el Ellie.
Valamennyire megértem hisz élete szerelme távol van és Ő nem élheti ezt át csak látja nap, mint nap. Sőt, ha ez nem lenne elég az 1 hónap alatt annyi pletyka terjengett szerelméről és a volt - aki nem volt - barátnőjéről, hogy szegény Ellie totálisan megértem, hogy ki van.
-A bárba van - sóhajtott Niall. Hisz, ha van valami mindig ott vezette le a feszültséget a piába borulva.
-Megígértem Daisyéknek, hogy vigyázok rá - álltam fel és magammal húztam Őt is.
-Akkor most Ellie a gyerekünk - ölelte át a derekam Niall mosolyogva és elkezdte húzogatni a szemöldökét. -Egyenlőre.
-Akármennyire is vágyom az anyaságra nem szülők neked ilyen fiatalon - mosolyogtam rá.
-Szexik a fiatal anyukák - mosolygott rám kajánul.
-Remélem ezt majd más férfi is mondja a játszótéren - vigyorogtam rá.
-Mi? Nem! Nem - rázta a fejét. -Nem lehetsz terhes tőlem 70 éves korodig.
-Imádlak - nevettem el magam és nyakánál fogva magamhoz húztam.
A levegő hiánya miatt távolodtunk el egymástól, de a homlokát a homlokomnak döntette és vigyorgott rám azzal a bugyuta, édes és csókolni való szájával.
-Indulnunk kéne - suttogtam mosolyogva.
Bólintott és elhúzódott tőlem aztán a kezem lejjebb siklott a kezén és mikor felnéztem rá csak mosolygott aztán Ő összekulcsolta kezeinket. Felém nyújtotta másik kezével a napszemüvegem ami létfontosságú a napokba így feltettem ahogy Ő is. Még utoljára egymásra mosolyogtunk és elindultunk az ajtó felé.
A bárhoz vezető út már majdhogynem zökkenő mentesen ment amíg egy ismeretlen lány aki körülbelül 12 éves lehet meg nem állított minket. Pólóján a fiúk díszelegtek és nagyon feszengett amikor Niall levette a szeméről a napszemüveget és rájött ki is Ő.
-Te..te... te... - dadogott.
-Igen, én vagyok - mosolygott rá Niall. -Adok autogramot még képet is sőt kérdezhetsz is egyet, de nem szólsz senkinek.
-I-i-i... igen - bólogatott szaporán viszont elég izgatott volt.
A táskámból elővettem egy papírlapot és egy tollat amit Niallnak nyújtottam és akkor vett észre a kis csaj. Szerencsére én nem vettem le magamról a napszemüveget így nem sejt semmit csak amit már alapból tudod, hogy szőke vagyok.
Niall aláírta neki a papírt és átnyújtotta a lánynak aki remegő kézzel elfogadta aztán a telefonját nekem adta oda én megtettem a dolgom hisz az 1 hónap alatt nem először kértek tőle fotót és autogramot.
-Köszi - mosolygott rám a lány amikor visszaadtam neki a képet. -Nagyon kedves lány vagy!
-Köszönöm - mosolyogtam rá.
-Nem lenne baj, ha... mindkettőtökkel... - dadogott és a földet bámulta.
Niallra néztem mire csak mosolygott.
-Nem baj csinálunk veled mindketten képet - mosolygott Niall mire az én szemeim a napszemüveg mögött kitágultak. Tessék? -Csak egy bökkenő lenne, hogy a barátnőmön lenne a napszemüvege a fotósok miatt.
Milyen jól hangzik az, hogy a barátnőm. Igen én vagyok Niall Horan barátnője! Wao ezt még fejbe kimondani is fura.  
-Nem baj - legyintett a kislány csillogó szemekkel.
A kislány két oldalára álltunk és vágtuk valamilyen bugyuta, mosolygós fejet mire kattant is a telefon és meglett a kép.
-Köszönöm - ölelt át a kislány.
-Szívesen - öleltem vissza. Furcsa hisz egyik rajongó se tette eddig ezt velem általában csak a nevemről érdeklődtek amire sose adtam választ.
Amint elengedett Niall közelebb vont magához, de a mosoly a szájáról levakarhatatlan volt míg a kislány feszülten állt előttünk.
-Mi a kérdésed? - kérdeztem tőle mosolyogva.
-Mióta vagytok együtt? - kérdezte mosolyogva. -Véleményem szerint nagyon cukik vagyunk és várom amikor már végre hivatalosan is bejelentik, hogy együtt vagytok és megtudom a neved.
Hihetetlenül jól estek a szavai már a sírás határain álltam sőt már éreztem ahogy a szemem bekönnyesedik, de csak mosolyogtam rá. Miért nem tud minden rajongó ilyen lenni? Hisz vannak olyanok is akik elítélnek már csak azért is, hogy Niall nincs a turnén ami miatt igazat adok nekik hisz én magam is el rugdostam volna, de mit tehetek kitartó.
-Egy hónapja - mosolygott Niall és láttam szemeibe, hogy újra visszaemlékezett valamire. -Vagyis már több ideje ismerem csak hülye voltam.
Az első találkozásunkra emlékezett vissza na igen az a nap nekem is az emlékeimbe égett már csak miatta is.
-Wao - mosolygott a kislány.
Elköszöntünk a kislánytól aki még utoljára megölelt minket aztán Niall visszatette a napszemüvegét és meg se álltunk a bárig.
A bárhoz érve megláttuk Elliet aki magányosan iszogat a bokszba így odasiettünk hozzá és leültünk elé. Gyorsan elhúztam tőle a sört mire rám meredt.
-Kicsit késtünk, de akkor se iszol már - mondtam határozattan.
-Anyám helyett az anyám vagy? - forgatta meg a szemét Ellie.
-Ne feleselj anyáddal kisasszony - mordult rá Niall. Kicsit túl játssza a szerepét.
Ellie felhorkantott mire csak ránézett amolyan "neked mi bajod" nézéssel.  Megveregettem Niall vállát és csak megráztam a fejem, hogy ezt bízza rám.
-Ellie nem piálhatsz annyit - kezdtem.
-Daisy elmondta - morogta Ellie.
-El hát, de nyugi csak én tudom - mondtam és mellettem ülő szöszi felé böktem és megráztam a fejem.
-Remek - forgatta meg a szemét Ellie.
-Ellie nem temetheted az érzelmeid a piálásba - kezdtem el újra. -Tudom most rád járt a rúd a napokba és tudom, hogy mi se vagyunk nagy társaság, de inkább kiabálj velünk és elküldöm Niallt és kiönthetted a szíved, de ne igyál annyit.
-Em nem érted - rázta a fejét és a sörét nyújt mire Niallhoz löktem aki lehúzta. -Na! Jössz egy sörrel!
-Nem jön neked semmivel - néztem rá szúrós tekintettel. -Öntsd ki a szíved! Ne a pohárba öntsd a bánatod, hanem mond el.
-Mit mondjak? Azt, hogy szerelmes vagyok? - tört ki magából mire megráztam a fejem pedig pontosan tudtam, hogy ezt kéne kimondani, de az neki túl könnyű lenne. -Helyes, mert ez sose fogom kimondani!
-Szeret téged - mondtam mire felhorkantott. -Tudom nem úgy néz ki, de hidd el nekem beszéltem vele míg te meg se hallgatod és mindent elmondott.
-Nem is fogom! Elment és nem is jön vissza  hála az égnek - állt fel miközben már kiabált. -Ott rohadjon meg...
Nem tudta befejezni, mert épp akkor lépett be valaki az ajtón ami félbe szakította. Gyorsan oda fordultam én is és meg láttam a barátaimat az ajtóba középen meg Louis állt aki végig Elliet nézte.
Pár percig vártunk hátha egyik megmozdul a másik irányába, de semmi sem történt. A csend frusztráló volt sőt nem csak engem zavart, hanem az ajtóba álló embereket is sőt az ismeretleneket is zavarta.
Megráztam a fejem és átmásztam Niallon szó szerint és felálltam.
-Erica - rohantam legjobb barátnőm és unokatestvérem felé. -Hiányoztál.
-Nekem is főleg a kávéd - mosolygott rám.
-Hé és a bátyádat el is felejted - jelent meg vigyorogva Ben.
-Bátyus - ugrottam fel rá.
-Oh még mindig nehéz vagy - nevetett.
-Cseszd meg - nevetettem és leugrottam róla.
Jack hátulról megfogta a derekam és megpörgetett én meg kuncogva szabadultam meg tőle és megöleltem. Daisy és Penny is a nyakamba ugrott akiket szintén megöleltem aztán Marvin és Luke ölelt meg és végén a fiúk vontak magukhoz.
-Láttunk a hírekbe titokzatos szőke lány - nevetett Zayn.
-Balfék vagy még mindig - öleltem meg mosolyogva. -Hol van Pezz és Soph?
-Pezz turnézik Ő utánuk megyünk majd - mosolygott Zayn mire "uu"-ztam egyet mosolyogva.
-Soph meg a családjával van - szomorodott el Liam.
-Jaj te hős szerelmes - öleltem át Liamet.
Niall is odatrappolt mellém és Ő is intett mindenkinek mire a fiúk már elkezdték piszkálni, de nem igen figyeltem rájuk, mert végig a két párost néztem akik meg se moccantak még mindig.
Louis felé lépkedtem és lábujjhegyre állva a füléhez hajoltam.
-Menj már a fenébe - suttogtam a fülébe hangosan és meglöktem mire feleszmélt és pont időbe, mert majd nem pofára esett.
Mérgesen visszanézett rám, de én elfordítottam a fejem, mintha a többiekre figyelnék, de persze végig vigyorogtam. Louis odabattyogott Elliehez, de akkor Ellie hirtelen felpofozta aztán a nyakánál fogva megcsókolta. A csók után ismét kapott egy pofont amire már a többiek is feleszméltek.
-Áu - húzta el a száját Harry.
Ellie magyarázott valamit Louisnak, de sajnos nem tudok szájról olvasni így semmit se értettem.
Elfordítottam a fejem és a barátaim még mindig nagyon elmélyülve beszélgettek így áttörtem rajtuk vigyorogva és a pulthoz lépkedtem. Kértem magamnak egy sört aztán visszamentem a többiekhez és érdeklődve figyeltem Őket miközben a sörömet kortyoltam. Néha egyszer bólogattam is, mintha valami izgalmas dolog lenne, de nem igen figyeltem.
Hirtelen Niall fogta meg a derekam és húzott magához közelebb.
-Én is kapok? - mosolygott rám és a sörömre bökött.
-Hozzál magadnak - mondtam mosolyogva és beleittam a sörömbe.
-A tiéd édesebb - vigyorgott és a sörömet kivette a kezemből és száját a számra tapasztotta igaz csak egy puszira, de az is a fellegekbe repített. -Mondtam, hogy édesebb! - Nyalta meg az alsó ajkát amikor elhúzódtunk. Annyira izgatóan szexi!
Beleharaptam alsó ajkamba mire a szemei kikerekedtek és jött volna ismét közelebb hozzám, de a kezemet a mellkasára helyeztem.
-Kegyetlen játék ez - mosolyogtam rá.
-Gonosz vagy - mormogta a fülembe mire a pulzusom az egekbe emelkedett.Keze lejjebb vándorolt és belemarkolt a fenekembe. -De a játék az játék.
-Ööö zavarunk? - szólaltak meg a többiek mellettünk mire eltávolodtunk egymástól.
-Srácok ne előttünk dugjatok bár megnézném Emmát pucéran - mosolygott Hazza kacéran.
-Harry - mordult rá Niall.
-Arra várhatsz Harold - ütögettem meg a vállát.
-Bár nem hiszem, hogy jobb a tested hisz Erica teste mindent visz - vonta meg a vállát Harry.
-Láttad volna - nevetett Niall mire hasba vágtam.
-Frusztráló azt hallani, hogy a húgomnak milyen jó teste van - szólalt meg Ben.
-Egyet értek - morogta Jack.
Daisy közelebb ment Benhez és megcsókolta aztán hozzá bújt.
-Engem bezzeg senki se vigasztal - csattant fel Jack.
-Elhagytak az egy éjszakás kalandjaid? - néztem rá sajnálattal miközben visszatartottam a nevetést.
-Haha - nevetett gúnyosan Jack.
-Állapodj már meg valakinél te is - szólt rá Erica aki Harry mellkasának dőlt.
-Élvezem az életet - mondta Jack és lepacsizott Lukeal.
-Akkor minek panaszkodsz? - kérdezte Penny.
-Mert ma még nem szedtem fel csajt - duzzogott unokatestvérem mire bólintottunk.
A többiek is kértek egy sört amire Ellie és Louis is visszajött így Ők is kértek egy sört, hogy koccintani tudjunk, de nem tudtam nem észrevenni, hogy Ellie és Louis között a feszültség nőtt még akkor is amikor koccintottak hisz akkor majd nem széttörték az üveget.
Leültünk a bokszba és a többiek elkezdték mesélni mi is történt velük, kikkel találkoztak és, hogy mik voltak a turné alatt. A fiúk még párszor piszkálták Niallt vagyis ez azt jelenti, hogy minden mondatukba volt egy rész ami Niallnak szólt amin csak nevettem, de a fejem a vállára hajtottam és néha egyszer felnéztem rá, hogy rámosolyogva, vagy csak lássa milyen jót nevetek amire csak kínzást kapok. Olyan szörnyű még a poént se érti! Szerencséje az, hogy szeretem és nem tudok ráharagudni és csak belemegyek én is a játékaiba.


*Ellie Stinson*
Letelt az egy hónap, nemsokára Phoebe és Joey esküvője jön, a banda másik része pedig hazajön a turnéról, a fiúkkal együtt. Mindent akarok, csak Őt nem, túl sokat bántott, úgy, hogy nem is beszéltünk. Sophia elmesélte, hogy milyen nagy vita volt köztük az sms miatt amit Louis küldött, de mégis megbeszélték és Louis nem szakított. Talán ezért tört össze nagyon a szívem, mert azt mondta, hogy a nagy veszekedés szakítással végződik, aztán mégis jobb a kapcsolatuk, mint valaha.
Nagy kiabálásomat az zavarta meg, hogy a bejárati ajtó csapódott. Összeszorítottam a szemeimet és próbáltam lenyugtatni magam, kevés sikerrel. Emma felpattan és odarohan hozzájuk, őt pedig Niall követi. Megfordultam és Louisval találtam szemben magam. Szemeztünk egy jó ideig és már idegesített a többiek feszült figyelme, így nagy léptekkel közelítettem felé és felpofoztam. Hihetetlenül megsajnáltam, így megcsókoltam. Édes ajkai újra az enyémeken táncoltak, és ez hihetetlen érzés volt, de az agyam gyorsan kapcsolt. A csók után újabb, erősebb pofont kapott tőlem.
- Áú! - hallottam meg Harry hangját.
- Hagy magyarázzam meg El, kérlek. - fogta meg a kezemet.
- Ne hívj Elnek mikor a barátnődet is úgy becézed. - mordultam rá. Egyenesen az asztalhoz húzott, ahol eddig ültem Emmával és Niallel. - Nem érdekel a magyarázatod. - ráztam meg a fejemet.
- Nézd.. Én nem szeretem Eleanort már.
- Mégis azt mondtad az egyik interjúdba.. Hogy mindennél jobban szereted őt. - szinte kiabáltam.
- Hagy mondjam végig. - sóhajtott. - Szakítani akartam és akarok is, de nem tehetem. - mondta halkan.
- Ja persze, nem teheted, vagy csak nem akarod? - húztam fel a szemöldökömet.
- Kérlek Ellie, ne legyél ilyen. Ne mondj le rólam. - a szemébe könnyeket vélek felfedezni. Ez az Louis sírj csak, érezd úgy magad ahogyan én.
- Egy valamit jegyezz meg. - hajoltam kicsit közelebb hozzá. - Nekünk nincs jövőnk! - sziszegtem fogaim mögül.
- Ellie, legszívesebben úgy elmondanám az igazat, de nem tehetem. Értsd meg és kérlek ne viselkedj így, mert szeretlek. - mondta és kitörölt a szeméből egy könnycseppet.
- Tudod mennyit sírtam miattad? Két hétig bezárkóztam a szobámba, fegyvert tartottam a kezemben és végignéztem ahogy azok ketten nyalják egymást, miközben tudtam, hogy te ugyan így viselkedsz Eleanorral. És a barátaim meg se próbáltak téged jobb irányba lökdösni, mert pont leszarják mi van velem. Ez után fogadjam őket nagy mosollyal? Komolyan Louis? Nem akarok szenvedni többé miattad. - halk voltam és érthető, vagyis remélem megértette.
- Ha tudnál mindent, ha elmondhatnék mindent, akkor megértenéd és hinnél nekem, de nem tehetem. - hajtotta le a fejét.
- Összetörted a szívemet! - éreztem már gyengeségem jeleit, ezért inkább felálltam és odasétáltam a többiekhez, Louis pedig követett. A feszültséget nehezen lehet nem észrevenni köztünk Louisval, mindenesetre kértem egy pohár whiskeyt, Louis is kért egyet és mikor koccintottunk a poharam megrepedt, bár nem csodálom. Visszamentünk mindannyian a boxhoz és a többiek elkezdték mondani, hogy mik is történtek velük, de annyira nem érdekelt, még az sem, hogy Niallt piszkálják. Legszívesebben most hazamennék és csak sírnék, de nem tehetem, szóval inkább leiszom magam. Visszamentem a pulthoz és kértem még két pohár vodkát majd újra leültem a helyemre.
- Kinek hoztad? - kérdezte mosolyogva Daisy.
- Magamnak. - mondtam durván és lehúztam az első poharat.
- Ellie, kérlek... - kezdett bele Penny.
- Nem érdekel mit akarsz és, hogy mennyire féltesz. Nem tud meghatni. - rántottam meg a vállamat és mikor a második poharamat húztam volna le valaki megfogta a kezemet én pedig megforgattam a szemeimet. - Apa, kérlek. - sóhajtottam mire kivette a kezemből a piát.
- Komolyan? Nem hogy segítenél öltönyt választani apádnak és Joeynak. Megígérted. - morogta apu.
- Aha, az akkor volt mikor azok ketten falták egymást nulla huszonnégyben én pedig nem tudtam mit kezdeni magammal. Már tudok mit kezdeni magammal. - mosolyogtam rá és próbáltam kivenni a piát a kezéből sikertelenül. - Oké, akkor kérek másikat. - morogtam és próbáltam felállni, de apu visszalökött.
- Öm Barney? Ezen az öltönyön mindig volt itt egy folt? - jött be Joey.
- Mi??? Ne! Hozzá ne merj érni! Ez az öltöny volt rajtam mikor megszületett Ellie! hogy merted elhozni? Bolond vagy? - akadt ki apu, kapva az alkalmon kivettem a kezéből a vodkámat és lehúztam.
- Ellie. - rázta a fejét Daisy.
- Mi van? - mordulok rá és eléggé csúnyán néztem. - Mind bekaphatjátok. - sziszegtem a fogaim mögül ekkor hallottam, hogy csapódott a bár ajtó. Oda néztem és egyenesen Zayn mosolygott vissza rám. Hirtelen pattantam fel és futottam felé majd a nyakába kötöttem ki. Az egyetlen ember akit érdekelt, hogy mi van velem.
- Oké, kislányom most jössz haza. - sóhajtotta apu miután Zaynnel a többiekhez mentünk, én pedig hevesen megráztam a fejemet, hogy nem. - Úgy érzem kezdek csődöt mondani apaként. - sóhajtotta miután a pulthoz lépkedtem, de ezt még tisztán hallottam.
- Barney bácsi, jó apa vagy. - hallottam meg Penny mosolygós hangját. Sóhajtva fordultam vissza és megöleltem aput.
- Nem iszok, ti pedig menjetek öltönyöket nézni. - mosolyogtam rá és megsimítottam a borostás arcát. Hálásan mosolygott rám és egy puszi után el is tűnt. Beletörődve a sorsomba ültem le Erica és Daisy mellé.
- Szóval, érdekes dologra lettünk figyelmesek. -szólalt meg Erica.
- Még pedig? - kérdezte Emma.
- A facebookon böngésztem mikor megláttam egy képet magamról és Luxról. - mesélte Daisy és közben a telefonját nyomkodta. - Aztán kitágult szemekkel néztem a profil nevét. "Daisy E. Fanpage" - mutatta a telefonján az oldalt. Hitetlenkedve nevettem.
- Aztán egyre több rajongói oldalon megtaláltuk magunkról a képeket, aztán találtunk egy anti fanoldalt rólad. - fejezte be Penny nekem meg kitágultak a szemeim.
- Mi van? - kérdeztem mérgesen.
- Egy rajongói oldalon láttuk, hogy a főszerkesztő csaj megkért mindenkit, hogy tiltsa és jelentse az oldalt, mert te is emberből vagy és nem rossz szándék vezérel. - mondta Liam.
- Zárójelbe pedig odaírta, hogy Elounornak már úgyis régen vége. - mondta Harry mosolyogva. Hitetlenkedve hallgattam őket, de jól esett, hogy csomó rajongó szerint szép vagyok és nem kéne utálni. Végül is rohadtul hiányoztak a barátaim, és boldog voltam, hogy a legjobb barátnőmet újra megölelhettem úgy, hogy nem haragszok rá. Végül is a barátaim, nem haragudhatok örökre. Ezt a boldog idillt Louis szakította meg.
- Azért elszomorít, hogy ennyire nem szeretik azt a lányt akivel együtt vagyok. - a gúnyos mosoly ott ült a szája szélén.
- Mi a franc haver? - értetlenkedett Zayn.
- Asszem megyek túlkompenzálni. - morogtam és nagy nehezen elkezdtem kivergődni a többiektől.
- Az mi? - érdeklődött Perrie.
- A túlkompenzálás annyit tesz, mint, hogy Marvin imádta az egy éjszakás kalandjait, de vége lett a korszaknak és most csak egy lányra koncentrál. - mondta Daisy.
- Óóó.. És El most mit fog túlkompenzálni? - kérdezte Niall.
- Szerinted? - húztam fel a szemöldökömet és magammal rántottam Lukeot is. - Most "Ismered Elliet?" fogunk játszani. - veregettem meg a vállát.
- Nem. Nem veszek részt a hülye játékaidban amikkel Louist akarod féltékennyé tenni. - rázta a fejét.
- Nevetséges vagy. Nem akarok senkit féltékennyé tenni. - forgattam meg a szemeimet.
- Ellie? - egy mély hang szólított meg, én pedig gyorsan megfordultam.
- Jajj, ne. - hallottam meg Penny hangját.
- Ki ez? - kérdezte Perrie.
- Nick. - lepődtem meg és nagyokat pislogtam.
- Drágáim, ismerjétek meg Nicket, azt a srácot, aki elvette El szüzességét. - mondta Marvin én pedig mérgesen rá néztem, majd vissza Nickre. Sokkal jobban néz ki, magasabb lett és ki van gyúrva. Barna haja, most rövid volt, de a kék szemei még mindig ugyan úgy világítottak és kiemelték a napbarnított bőrét. A számat gúnyos mosolyra húztam és megöleltem a srácot, akihez lábujjhegyre kellett állnom. Mikor elváltunk megéreztem egy erős kezet a vállamon és már tudtam, hogy az Marvin. Kezet fogott régi legjobb haverjával, de engem nem engedett el.
- Marvin! Mióta is nem találkoztunk? - mosolygott Nick én pedig próbáltam kiszabadulni Marvin szorításából. Megéreztem Daisy vaníliás illatát, így felé fordultam. - Hm, a húgod még kívánatosabb lett. - nevetett Nick.
- Te faszfej! Eljegyeztek! - mutatta fel bal kezét Dais, Nick képéről pedig lefagyott a mosoly, az enyémre pedig ráfagyott.
- Nick, nem iszunk meg valamit? - érdeklődtem meg.
- Dehogynem kicsi, te is szép nővé lettél. Gondolom tapasztalatod már bőven van, nem úgy, mikor utoljára találkoztunk. - nevetett fel és egyáltalán nem zavart, hogy a többiek előtt mondja ezt.
- Megmutathatom, ha érdekel. - mosolyogtam és sikerült végleg kiszabadulnom Marvin kezei közül, de egyből karom után kapott.
- Ne süllyedj vissza arra a szintre, kérlek. - a szeme csillogott a csalódottságtól, de pontosan tudom, hogy mit csinálok.
- Marvin! Már több mint két hónapja nem volt orgazmusom! Kivagyok éhezve!! - nem beszéltem hangosan, mert ez már ciki lenne, ha más is meghallaná.
- Pont ez a lényeg! Tudjuk ki miatt tettél le arról az egészről, hogy minden nap más pasi dugjon téged! - csatlakozott Daisy.
- Láthatólag őt nem érdekli, mert azt se tudja, hogy mit akar én pedig nem fogok örökké várni rá, vártam már eleget. - erre nem tudtak mit mondani, úgyhogy otthagytam őket és megindultam Nick után.

*Daisy Eriksen szemszöge*
A gyűrűmet forgatva ültem vissza Ben mellé, de lelkiismeret furdalásom volt, mert abban reménykedtem, hogy nem megy el vele, erre tessék.
- Szóval, ez a srác vette el Ellie szüzességét? - kérdezte Zayn.
- A legjobb haverom volt évekig, aztán sokáig ráakart mászni a húgomra, de elérhetetlen volt számára, meg nem is engedtem volna, hisz Daisy a húgom, nem adom ilyen idióták kezébe, mellesleg akkor 14 évesek voltak Ellivel. - magyarázta a bátyám.
- Állj, 14 évesen vesztette el? - kérdezte Harry. - Ez menő. - nevetett mire Erica hasba vágta.
- És Elliet miért nem védted meg? - kérdezte Louis és szinte ölni tudott volna a szemével, az állkapcsát befeszítette, ahogyan a kezei is ökölbe szorultak.
- Nehogy azt hidd, hogy nem tettem meg. Megtettem, de már akkor ilyen makacs, akaratos és sokkal okosabb volt nálunk. Kijátszott teljesen és mikor odaértem már megtették. Én sem akartam, hogy az legyen, utána meg is szakadt a kapcsolatom Nickkel.
- Senki nem hibáztat. - rázta meg a fejét Penny.
- Kell egy közbelépés. - sóhajtottam.
- Az már megint mi a franc? - érdeklődött Emma.
- Közbelépés. - mondta Luke és megegyeztünk, hogy holnap náluk tartjuk a közbelépést és én viszem oda Elliet Marvinnal. Beavattuk a többieket és Louis félrehívott engem, viszont Emmát most alig tudtuk lerázni. Átültünk egy másik asztalhoz és szokásomhoz híven mostanában ilyenkor mindig a gyűrűmet forgatom.
- Feladom Daisy.. Soha nem lehetek vele együtt amíg a Modest! nem engedélyezi a szakítást Eleanorral. - rázta meg a fejét és több lány elkezdett felé kacsintgatni, így inkább elfordult teljesen.
- Louis, tudom, hogy nehéz, ezt te is tudtad mikor belementél. Ne haragudj, de én még mindig bízok bennetek és hidd el már nem kell sok! - mosolyogtam rá, mert a változás Ellienél fantasztikus, kivéve az előbbit, hogy elhúzott Nickkel.
- Dais, én beleszerettem ebbe a lányba, de ő le se szar engem. Szerinted ez milyen érzés? Tudom, hogy felnőtt ember vagyok, de teljesen elcsavarta a fejemet. Minden percben magamhoz akarom ölelni és baszki már rohadtul vágyom rá!  - csapott az asztalra az utolsó pár szónál. Összerezzentem és lehajtottam a fejemet, mivel én erőltettem annyira ezt az egészet és most mind a ketten szívnak, mert Ellie is szereti őt, csak fél.
- Tudod, hogy fél a kötődéstől és nem tudja, hogy hogyan kell szeretni. - csak ennyit tudtam kinyögni, de nem tudtam a szemébe nézni, én soha nem leszek az az Ellie fajta, hogy magabiztosan, szemtől-szembe beszéljek az emberekkel.
- Londonban mégis tökéletes volt minden. Itt miért nem lehet az? Élvezte, hogy mellette vagyok és olyan dolgokat tettem vele, amit más még nem. - tudom mire céloz, semmi perverz természetesen, de mégsem tudtam mit mondani erre, ugyanis Emma is megjelent.
Másnap a bátyámmal és Ellivel sétáltunk haza, úgyhogy ideje volt elmondani barátnőmnek, hogy hova is megyünk.
- Egy közbelépés lesz. - mondta Marvin és átkarolta Ellie vállát majd az enyémet is.
- Pennynek lesz, hogy végre észrevegye, hogy vonzódsz hozzá?? Vagy Harrynek, hogy vigye el Ericát egy rendes randira? Tudom már! Louisnak lesz, hogy döntse el végre mit akar. - találgatott, de még csak nem is sejti, hogy miatta van. Lassan megérkeztünk a lakásunkhoz és a nappaliba a többiek már beavatva álltak a tábla alatt. - Na, jó, hogy mind itt vagytok. Drága Luke, mindannyian szeretünk, de ideje lenne...
- Ellie ülj le. - kérte Marvin mielőtt El nagy hülyeséget mond.
- De nem annak kell leülnie, akinek a közbelépés szól? - érdeklődött és felhúzta a szemöldökét.
- Igen drágám.. - húzta el a száját Penny.
- A francba.. Ugye az ivászatról van szó? - kérdezte, mire Luke a kezébe nyomott egy pohár whiskeyt. - A picsába.. - mondta és egyből lehúzta a poharat.
- Drága Ellie... - idézte Luke az előbb elhangzott megszólítást. - Aggódunk érted. Azt hittük, hogy már megismerhetjük azt a szőke csajt, akivel csak kiskorunkban volt szerencsénk találkozni. Hidd el, hogy értékes személy és ember vagy, nem szeretnénk elveszíteni téged. Kérlek kövesd azt az utat, amit eddig. Louisval vagy Louis nélkül, az mindegy, de jobban szeretem azt az Elliet, aki nem megy fel minden nap máshoz. Szeretlek. - fejezte be Luke.
- Miért nem tudtok elfogadni? - háborodott fel.
- Na idefigyelj! - löktem vissza a kanapéra.
- Hé!! Hol marad a "Drága Ellie"? - érdeklődött, de nagyon felbosszantott.
- Leszarom, hogy mi volt a múltadba, de jegyezd meg, ha ezt folytatod mindannyiunkat elveszíted! Nyisd ki a szemeidet és vedd észre, hogy kik vesznek körül. Kurvára szeretünk és szeretnénk, ha Nick lenne az utolsó a "Hány csávót tudok felszedni New Yorkban" listádról.
- Igazából... Aznap éjjel miután Nicknél voltam, elhúztam és belebotlottam egy srácba... csávóba.. férfiba... Szóval nem Nick az utolsó.. - magyarázta.
- Esküszöm hánynom kell tőled. - morogta Marvin és megforgatta a szemeit.
- Köszönöm. - sóhajtott Ellie. - Van még ebből? - emelte meg a poharat mire Louis guggolt le elé. El sem tudom képzelni, hogy ezek után mennyire nehéz lehet a szemébe néznie, a tudat, hogy ő tartja magát, sőt Ellie is tartotta magát, mert szeretik egymást, most megbomlott, mert Ellie elgyengült.
- Els, Honey...
- Ne haragudj. - szörnyen halk volt, de Louis megértette.
- Nem tartozol magyarázattal. - mondta Louis és megsimította barátnőm arcát, engem rettentően kirázott a hideg, hogy mennyire édesek.
- De ne haragudj.. - kérlelte hangosabban Ellie.
- Nem haragszom, te buta. - nevetett fel Louis és megölelte a szomorú Elliet.
- Csókot! Csókot! Csókot! - kezdte el kántálni Perrie, amibe mindenki csatlakozott, viszont Louis csak egy halvány szájra puszit adott Elnek majd leült mellé.
- Oké! Audrin féle szabály! Ha rossz vagy elveszem az egyik játékodat. Ellie, ez esetben két játékot veszek el tőled, mert folyton berúgsz és megint kezded azt az életet. - lépett be anyu egy nagy táskával.
- Mit csinálsz? - kérdezte Marvin.
- Először is, az összes kotonodat elvettem, ez nem jár vissza ha jó vagy! Másodszorra minden kihívó ruhádat elhoztam a szekrényedből, tehát marad a melegítő drágám, vagy felveszed Daisy cuccait. - mondta anyu mire Ellie ledöbbenten nézett.
- De Lily néni!! - könyörgött barátnőm. - Csak pár ruhadarabot ne. - de ez mind hatástalan volt anyára nézve, mi pedig nagyon jól szórakoztunk Ellie veszteségén. Louis simogatta Ellie hátát nyugtatás képpen, mire barátnőm beleborult az ölébe.
- Veszek neked pár ruhát, nyugi. - nevetett Louis.
- Nem kell. - morogta El, de amint Louis elkezdte simogatni a hátát lenyugodott.
- Ezt hívják szerelemnek. - nevetett Penny és rájuk mutatott.
- Eww.. - motyogta El és úgy tett, mintha hányna. Ha tudná, hogy ő már rég szerelmes tuti kiborulna.